Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
121 félvén a rossz kimeneteltől jelentették, hogy az egyezkedés megkezdődött. Megállapodtak, hogy először a fejedelem biztosítsa őket jogaik, kiváltságaik, vagyonuk iránt s azután kötelezik magukat, hogy amit kíván a reformátusok részére, teljesítik. 1638. május 10-én adta ki a fejedelem megnyugtató írását. Eszerint biztosítja a kolozsvári unitáriusokat, hogy törvényes szabadságaikban megtartja s az orthodoxok őket templomaikban, iskoláikban nem fogják soha háborgatni, hogy „az mi orthodox religiónkon levő köztük lakó atyjokfiai semmi időben az ő templomokhoz, plebania-házokhoz, scholáikhoz és azoknak proventusához, se azokra való gondviseléshez az mint ekkorig, úgy ezután is semmi közöket nem mondják, nem tartják.“ Nemsokára kiadták az unitárius főbíró, több tanácsos és tagok a város pecsété alatt írásukat, melyben elmondják, hogy „látván a religio végett való egyenetlenséget és gyülölséget s ezt szép egyességre akarván hozni, inkább akartak a fejedelem kegyelmességéhez ragaszkodni, mint az országgyűlés határozatát bevárni s azért a „következő articulusokra mentünk és léptünk“ : 4 év alatt 25 orthodox vallású férfit bevesznek a százférfiak közé ; az alsó tanácsba pedig hármat, a jövő karácsonykor Filstich Lőrincet, 1639-ben Váradi Miklóst, 1640-ben a harmadikat s ezt úgy folytatják, hogy a felső tanácsban mindig 25 ortodox legyen, az alsóban 3, együtt 28. Megengedik az orthodoxok közül a biróválasztást is minden negyedik évben, de úgy, hogy régi usus szerint az illető előbb sáfár és adószedő legyen, mert e két tiszt viselése által „tudhatja meg városunkban levő minden rendbeli embereknek sorsokat, állapotokat s a városnak minden teherviselését.“ Városunkban az orthodoxa religion való atyánkfiái templomikhoz, scholájokhoz és annak proventusához és azokhoz való gondviseléshez semminemű közünket nem mondjuk s nem tartjuk. Az orthodox prédikátorok és kántorok s mesterek házait szabadságban tartjuk, adót rajtok nem veszünk, sem más teherviselésre azoktól nem kényszerítjük . . . Az ország uniója ellen semmi úton-módon és szín alatt az orthodox religionak s azon való atyánkfiainak oppressiojokra nem ügyekezünk s személyek ellen religionkra nézve gyülölséget, haragot, bosszúállást nem viselünk, kárt nekik nem teszünk; ha penig ez ideig az religio miatt valami idegenség lőtt volna is közöttünk, azt utrinque egymás között in perpetuum sopiáljuk; hasonlóképen az orthodoxa religion levő minden rendbeli atyánkfiái is mindezeket nekünk praestálják, az országnak közönséges uniója és mostani végezésünk szerént, ha az unióban specificált poenát el akarják távoztatni“.
