Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
120 Bethlen Farkas, stb. Jaj mindazoknak, akik házasságuk által alkalmat adtak arra, hogy az unitárius egyház apadjon és fogyjon. S jaj neki magának is, „mert ő is azon veszedelmes hajóban evez“. Rákóczi uralkodása elején mélyreható változás történt Kolozsvár közigazgatásában. A reformátusok, mióta Báthori Gábor és Bethlen alatt számuk állandóan gyarapodott, nehezen szenvedhették, hogy Kolozsvár város igazgatásában, melyet eddig kizárólagosan unitáriusok végeztek, nem vehettek részt. „Vágyakozó szemekkel tekintettek a főtéri szép nagytemplomra is, melyet számbeli kissebbségök dacára is fejedelmi kegyben bizakodva szerettek volna megszerezni“. Bethlen alatt azonban ezt nem remélhették s Gyöngyösi, a kálvinisták esperese meghalt, mielőtt fáradozásának eredményét látta volna. „Az Isten nem engedte ezt meg neki, mert nem járt az Isten parancsolatjában, hogy a másét hamisan ne kívánja“, mondja Segesvári Bálint- De azért a város közigazgatásában való érvényesülés és a nagytemplom utáni vágy erősen élt a szívekben. A reformátusok élén magyar részről Váradi Miklós, szász részről Filstich Péter, tekintélyes polgárok, 1635-ben már határozottan kívánták a városi tanácsban és hivatalokban való részesedést, sőt a nagytemplomot is. „Szinte forradalomra került a városban a dolog december vége felé“, mikor a fejedelem is Kolozsvárt volt, aki lecsendesítette a zavart s intette az unitáriusokat, hogy a lakosságnak több mint egyharmadát tevő reformátusokat ne zárják ki továbbra is a város vezetéséből. Segesvári Bálint naplójában így irja le (Erdélyi tört. emlékek. IV. 209.): „In Anno 1635 tanácskoztak a kálvinisták egymás közt, hogy az fejedelemtől megnyerhessék a piacon levő templomot és a bíróságot is, hogy egy esztendőben kálvinista legyen, másban ismét az unitária religion való. De az istennek kegyes providentiájából az ő álnok tanácskozások semmivé lőtt, mert az becsületes város és tanács az ő igazságokat az fejedelem eliben provokálták és így az fejedelem Rákóczi György megcsendesedék, az hol az városi kapukat is későn nyitották meg Sz. István napján azon dolog miatt. Immár ezt tudták a kálvinisták, hogy teljességgel kezekben van a nyereség, de már abbanszakada és nem lehete kívánságok szerint a dolog, az hol elvégezték volt immár közöttük, ki legyen bíró, királybíró, polgár“. Közbejött a Ravius keltette viszály, s az 1638. évi gyulafehérvári országgyűlés végzése, amely aggodalommal töltötte el az unitáriusokat. Az év elején felszólította a fejedelem a városi tanácsot a hivatalok megosztására, de ez vonakodott. A fejedelem országgyűlés elé akarta vinni a dolgot. Az unitáriusok
