Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
ílá kinek is hatalma ne legyen, de Ő néki mindeneken légyen. Patvar azért az, amely az unitáriusokat kétistenüeknek tartja és mondja, mert mi egynél többet nem tartunk, mind állatja s mind személye szerint és azt mondjuk, hogy a nem más senki, hanem csak az, aki mindeneknek atyjának mondatik“. (125. I.). 9. fejezet. Az unitárius Kolozsvár református többségűvé lesz. A református fejedelmeknek majdnem egy századig tartó uralkodása alatt az unitárius Kolozsvár református többségűvé lesz. Ennek az aláhanyatlásnak sok oka van. A szombatos üldözés és dézsi egyesség, a háromszéki eklézsiáknak a református püspök főhatósága alá rendelése mellett megkezdődött a leformátusok beköltözése és az áttérések csendes, de számunkat állandóan fogyasztó folyamata. Régen is igaz volt s úgy látszik ma is az: mobile mutatur semper cum principe vulgus. Az unitárius nemesek átállása már János Zsigmond halála után elkezdődött. A Sennyeiek, Sarmaságiak, Kornisok, Kamuthiak, Mikesek, Forrók, kiknek többsége unitárius volt, már a 16. század végén, részben a 17. elején a jezsuiták érdekében buzgólkodnak. Zsigmond alatt 1594—1604. években veszítettük el legerősebb világi támaszainkat. „A mai napság legrégibbnek tartott erdélyi r. kath. főúri családok ősei többnyire ebben az időben, és pedig az unitárius vallásról tértek át a r. katholikus hitre“, mondja Pokoly (I. 300). Ez a folyamat a ref. fejedelmek tudatos és tervszerű vallásügyi politikája és birtokadományozása folytán tovább folytatódott, most már a református felekezet javára. Báthori Gábor alatt mélyreható és hosszú időre szóló változás történt az egyházban és az iskolában. Eddig a jezsuitákkal kellett felvenni a harcot. Mostantól kezdve majdnem egy egész századon keresztül a reformátusokkal kellett állani azt. Kezdetben mi vagyunk az erősebbek. A városi tanács kizárólag unitáriusokból áll. Kollégiumunk egyedüli a városban. A reformátusoknak nincs szervezett egyházközségük. Református írók állították ugyan s szerették volna fenntartani a kontinuitást, t. i. hogy az unitárius korszak alatt is fennmaradt a ref. eklézsia s papjaik is voltak. De Pokoly ezzel szemben azt mondja, hogy reformátusok bizonyára voltak, de nem volt református egyház. Nemsokára megalakul az is. Iskola is állíttatott. Azután a városi tanácsban megkapják a helyek negyedrészét s minden negyedik évben a bíróságot. Végül a város igazgatásában unitáriusok és reformátusok egyenlő arányban vesznek részt. Amint gyarapodott számuk s 8*
