Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
113 háromságosok az ő Háromság felől való tudományokat a szentírásból meg nem bizonyíthatják“. Fejtegetésének vége az, hogy a szentháromságot sem a bibliából, sem a józan okosságból szabott érvekkel meg nem bizonyíthatni. Hogy mennyire becsülték ez imádságokat és elmélkedéseket, mutatja az, hogy minden pap és mester tartozott leírni magának, vagy megszerezni másolatát. P. Horváth Ferenc7 az Apologia „készületiben“ (= előszó) elmondja, hogy az erdélyi unitáriusok a méltatlanul rájuk ragasztott Krisztus-tagadók név miatt „az emberek között közönségesen nagy gyülölségben vannak“, még pedig azért, mert vallásukat sem itt, sem Magyaroszágon, sem a körül való országokban nem ismerték és nem ismerik, „mivel az unitáriusoknak az ő hűtőknek minden ágazatit kinyomtatni és mindenütt való szabados hirdetés által kiterjeszteni meg nem engedtetett... Az ő vallások ellen való vádak pedig és az ő kárhoztatások, az ő gyülöltetéseknek útjai mind közönséges gyülekezetekben szabadosán hirdettetvén s mind penig könyvekben kibocsáttatván, midőn a nép nem hallhatta az unitáriusoknak azok ellen való magok mentségét, ő magok is penig a szoros fenyíték miatt az ő értelmeknek világosságát minden részeiben ki nem adhatták; könnyű volt a népnek úgy ítélni, hogy az unitáriusok valósággal olyanok, amicsodáknak lenni őket hirdetik az ellenkezők.“ Az ellenünk való vádakat azért hirdetik, hogy „azok által az unitáriusok hite s vallása mentül gyűlöletesebbé tétessék“. P. Horváth Ferenc szelíden, szinte bocsánatkérő hangon jelenti, hogy ő senkivel disputálni nem akar, senki hitét, vallását nem bántja, sőt nem is érinti. Egyedüli célja a védelem, mert „a magunk alacsony és a világ előtt elvettetett mivoltunkat jól tudjuk és érezzük“. És azért sem, mert nincs, aki a másfélezer év óta vita alatt álló kérdésben olyan ítéletet hozzon, amelyen mindenik fél megnyugodjék. Nem tesz egyebet, 7 Apologia fralrum Unitariorum, azaz oly írás, melyet egy Isten dicsősége mellett buzgólkodó ember írt és maga disponált költségével kibocsáttatott oly véggel, hogy abban mindenekkel azt megértesse, hogy azok a dolgok, melyekkel ezen társaságot tartó atyafiaknak értelmek és vallások tejheltetik és a világ előtt gyűlöletessé tétetik, méltatlanul hirdettetnek, minéműek ezek: I. Hogy az unitáriusok az ő hűtőknek íundamentumául az emberi értelmet, józan okosságot és nem az isteni jelentést tartják. II. Hogy az Atya, Fiú és Szentlélek felől szentíráson kívül és ellen tanítanak. III. Hogy Kiisztus-tagadók. IV. Hogy kétistenüek, bálványozok, átkozottak azért, hogy az ember Jézusban bíznak. Kolozsvárt, az unitária ecclesia typusival, 1701. esztendőben. Dr. Gát Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története. 8
