Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
112 gyatott és akik érdemiették, a tisztviseléstől el nem rekesztettek. Ha mi fogyatkozás esett, annak okai a háládatlanok voltak, akik sem istenhez (érti a szombatosokat), sem fejedelmekhez (Székely M. párthiveire gondol) hívek nem voltának. Fejedelmeink jó példát hattanak, mint kelljen a jó magistratusnak magát viselni a különböző vallásbeliekhez.“ A magistratusokról irt egész elmélkedése megerősíti e véleményt. „Nincsen a hívek gyülekezeteinek nagyobb rontója s ellensége, mint aki azt tűzzel, vassal és testi fegyverrel akarja oltalmazni: hasonlóképen a lelki farkasokat lelki fegyverrel kell a nyájtól elűzni“. Hiába volt ez a nem őszinte történelmi visszapillantás és pásztori elmélkedés, az engedélyt nem kapta meg. Árkosi az imádságokat 1660-ban írta, mikor pestisben 7 papunk és tanárunk halt meg s a papi teendők végzésére a szomszédos egyházi körökből kellett hetenként rendre papokat berendelni és amikor a lengyel unitáriusok kiűzetvén, vagyonukból kifosztottan Kolozsvárra jöttek. Erre vonatkozik a lelki tanítókért való könyörgésben ez: „mely igen megfogyatkoztanak a pásztorok, kik a te népedet igaz tudománynyal és jó, példaadó erkölcsökkel üdvösségre igazgathatnák... Szándd meg a te pásztor nélkül való nyájadat és vedd el a te népednek lelki éhségét .. Ne távozzék el a te gondviselésed a te gyámoltalan népedtől, kiket a te csodálatos világodra hívtál". Az elűzött lengyel unitáriu okra ez: „Igen megsokasodtanak a mi ellenségeink, sok népek támadtanak fel mi ellenünk, összegyűltének a földnek királyi és a fejedelmek tanácsot tartottanak a te néped ellen. Ne add a te kevésszámú híveidet gyalázatra mindeneknek, kik mi körülöttünk lakoznak.“ Azonban ez imádságok és elmélkedések mellett talál magának alkalmat arra is, hogy kifejtse, „mi légyen a régi szentírás szerént való igaz vallás és az Istennek velünk lakozására méltó tiszta keresztyén élet“, mert „az igaz vallás igazán való megmutatásával még az ellenséget is az üdvösséges útra óhajtaná terelni“. Valószínűen ezért nem engedték meg a könyv kinyomtatását, mert „Erdély akkor már csak a katolikus országokhoz viszonyítva volt a vallásszabadság országa“ — mondja Kanyaró. A szentháromságot tudományos készültséggel és erős dialektikával cáfolja, bátor, őszinte hangon — persze névtelenül. „Mi szükség azt a tudományt (t. i. a szentháromságot) a szentírásból próbálni, mely az igaz okossággal ellenkezik, holott semmi igaz ratioval ellenkező képtelen dolog nem találtatik a szentírásban.6 Héjába vár segétséget az a tudomány a szentírásból mely az igaz ratio ellen vagyon“. A 6 Kanyaró: Árkosi Benedek a szentháromságról. Kér. Magvető. 1897.
