Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről. Gyulafehérvár 1568 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 2. (Kolozsvár, 2002)
Ajánlás János Zsigmondnak
bocsássa meg nekünk; ellenfeleinktől pedig azt kérjük, hogy figyelmen kívül hagyva mindenféle mellékes dolgot és a vita tárgykörén kívül eső tévedést, teljes erejükkel két kardinális tételük bizonyítására törekedjenek: Az első ezek közül: Isten tiszta igéjéből bizonyítsák be, hogy' az Atya, a Fiú és a Szentlélek három reálisan megkülönböztetett személy, amelyek minden tekintetben egyenlők, egylényegűek s egyformán örökkévalók. Továbbá mutassák meg valahára, hogy a Szentírásban bárhol is világosan kifejezésre jut, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek együtt az egy Isten; mert mindeddig mi úgy ítéltük, hogy ez az egész tanítás a maga profán terminusaival együtt a szent teológia borzalmas megszentségtelenítése. Nincs értelme annak, hogy itt szokásuk szerint kötekedjenek velünk, mondván, hogy nem szükséges szőrszálhasogató módon szótagokat vagy szavakat keresgélni a Bibliában. Hogy ez igaz, nem tagadjuk, ahol az igazság bizonyosan tudható. Ki kezdene — kérdem — vitát a szavakról, amíg magát a dolgot tekintve egyetértés uralkodik? De amikor az alapkérdésről folyik a disputa, és az egy' Isten megismeréséről vitatkozunk, azt mondjuk, hogy a legnagyobb mértékben óvakodni kell attól, hogy idegen terminusokat használjunk, és hogy akárcsak a legkisebb mértékben is eltérjünk Isten szentséges kifejezéseitől, mivel kiváltképpen az Istenről Isten igéjén kívül még igazat mondani is veszedelmes dolog, s minden, ami azon kívül kerestetik, átkozott. Ezért ellenfeleinktől nem is csupán egyes szavak vagy szótagok előkeresését kívánjuk, amelyek miatt egyébként magunk sem nyugtalankodtunk sokat soha, hanem teljes mondatokét, éspedig betű szerinti pontossággal, nehogy elvetve azt az egy' Istent, a Krisztus atyját, akit a Szentlélek egyértelműen elibénk állított, Aiszópus kutyájának módjára egy' új, négy' dologból összetákolt bálványt, vagyis egy olyan istent állítsunk imádásra magunk elé, amely ismeretlen volt az atyák előtt. A második sarkalatos kérdés, amelynek megoldásán méginkább izzadni kell, mivelhogy ez az az egy'edüli cél, amelyre irányítani kell elménknek minden bizonyító erejét, a Fiúnak amaz örök nemzésével kapcsolatos, amely az Atya hiposztázisából történt minden örökkévalóság előtt; kiváltképpen, mivel az Isten — már amennyiben Isten — nem is tud nemzeni, legalábbis ellenfeleink hitvallása szerint. Mutassák meg tehát nekünk, hol említette a Szentírás a Fiút a test előtt valaha is. Mégpedig a szent és kanonikus könyvekből szeretnénk oktatást ny'erni az örök Fiúnak ama bizonyos reális létéről, mielőtt létrejött volna a világ, és nem elégszünk meg az egyházatyákból, a zsinatok végzéseiből vagy a hitvallásokból vett bizonyítékokkal, mivel már gy'akran kinyilvánítottuk, hogy' ezek, ha nincsenek világosan megtámogatva Isten igéjével, a hit tanításainak bizonyítására nem alkalmasak. Végül pedig, ami saját szemelvényünket illeti, Isten és az egyház előtt kívánunk tanúságot tenni, hogy' mi az egyetértésre és az engedelmességre mindenkor a legteljesebb mértékben készek leszünk, s arra is, hogy minden 33
