Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről. Gyulafehérvár 1568 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 2. (Kolozsvár, 2002)
Ajánlás Erzsébet angol királynőnek
vonakodás nélkül aláírjuk bárkinek a nézeteit, aki valami jobbat tanít. Tanulnivágyók vagyunk ugyanis, és olyanok, akik az Isten dicsőségét és az egyház épülését keresik. Hogy pedig e mostani zavaros időben mi indítottuk-e e meghasonlást is, arról tudja Felséged, s tudja az ország, hogy ellenfeleink bizonyos rosszindulatú alkalmatlankodása miatt történt. Azt kívánjuk tehát, miután a szükség és Istennek titkos szándéka minket akaratunk ellenére e küzdőtérre vont, hogy a történteket minden jámbor ember jó szándékunknak tulajdonítsa, s értelmezze méltányosan. A mindenható Isten adja meg Felségednek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét az ő megismeréséhez. Kelt Gyulafehérváron, augusztus 7-én 1567-ben. A legmélyebb tisztelettel Felséged iránt Istennek szolgái, kik fentebb. * Erzsébet angol királynőhöz intézett ajánlás, egyetlen példányban fennmaradt képpel irt változatának fordítása. Erzsébet úrnőnek, Britannia, Franciaország, Skócia etc. legfenségesebb királynőjének, az újjászülető egyház dajkájának és védelmezőjének őszinte szívvel kívánnak kegyelmet és békességet az Istennek egyetlen, egyszülött fia, a Jézus Krisztus által Isten egyházának a mennyei tanítás igazságában egyetértő pásztorai és papjai Magyarországon, Lengyelországban és Erdélyben. Legfelségesebb Királynő, nem kerülte el figyelmünket, hogy azoknak az eseményeknek híre, amelyek egyházainkban történtek, eljutott Felségedhez, s azonfelül eljutottak azok a könyvek is, amelyeket annak a mennyei tudománynak az ellenségei írtak, amelyet mi Istennek igen nagy kegyelméből vallunk. Ezek között Theodoms Béza, Simlerus, Bullingerus, Vigandus, Schegkius, Georgius Major és a hasonló arisztarchák a zászlóvivők, akik nem átallották ezt az ügyet gőgösen, ellenséges indulattal és meggondolatlanul kárhoztatni, nevünket és személyünket pedig szidalmazni és kigúnyolni. A jámbor és becsületes emberek ítéletére bízzuk - akik kedvelői az igazságnak és Isten dicsőségének —, hogy vajon ez a cselekedet illik-e Krisztusnak igaz szolgáihoz. Úgy véljük, hogy ennek a csúfolódásnak a vakmerősége és ez pápai kevélységhez társult arcátlan dühöngés az Antikrisztus szolgáihoz illik, nem pedig Isten lelkének szószólóihoz, amely az igazságnak és az őszinteségnek, továbbá a kegyes szerénységnek és szelídségnek is lelke. Kénytelenek voltunk tehát az egy Istennek és egyszülött Fiának ismeretéről különféle műveket készíteni, és szent szolgálatunk tiszte szerint közrebocsátani, nehogy ezeknek meggondolatlan kiáradása és az elhamarkodott ítélkezés oly sok hazugságot magában foglaló hiúsága ártson annak az isteni igazságnak, amelyet mi Isten különleges kegyelméből vallunk, nehogy sértse és gyöngítse szolgálatunk méltóságát és tekintélyét, s nehogy meggyengüljön és esetleg meg is inogjon a zsengékben a tiszta elméknek nyugodt öntudata. Tettük ezt tehát 34
