Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről. Gyulafehérvár 1568 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 2. (Kolozsvár, 2002)

Bevezető

Először Konrad Górski ismerte fel, hogy a törvény és az evangélium különbségéről értekező második fejezet kivételes fontosságú az unitáriusok megigazulástana és morális teológiája szempontjából. Alapgondolata az, hogy az Otestamentumban a zsidók csak testi javakat kértek az Istentől, a büntetések és a jutalmak egyaránt csak testiek voltak. Magasabb rendű világot képvisel tehát az Újtestamentum, amely az örök élet ígéretét hozta el az embereknek. Ma már azt is tudjuk, hogy a szöveg szinte minden mondata Servet Restitutio Christianismi című művéből származik, jóllehet a platonizáló és krisztológiailag elavultnak tekintett megfogalmazásokat rendre átalakították az átvétel során. Hasonlóképpen Servet nagy művének különféle helyeiből szedték össze a kötet összeállítói a fejezet függelékében olvasható antitéziseket is. Ennek a függeléknek szinte a szó szerinti fordítását találjuk meg lengyelül Grzegorz Pawel Ro^d^iai Starego Testamentu od Nowego című, 1568-ban megjelent munkájában, amelynek más részletei egészen nyilvánvaló rokonságot árulnak el a latin fejezet további részleteivel. A magyar nyelven közzétett iratok közül Dávid Ferenc Rövid útmutatás c. művében figyelhetők meg számottevő egyezések. A három nyelven is ránk maradt szövegek közötti különbségek ugyanakkor oly nagyok, hogy nehezen tudnánk elképzelni eg}' mára elveszett latin „ősváltozatot.” Mivel a latin szöveghez jóval közelebb állnak Dávid Ferenc munkájának magyar részletei, könnyebb őt elképzelni szerzőként, mint Grzegorz Pawelt. Ezzel ellentétesen vélekedik Lech Szczucki, aki úgy látja, hogy a lengyel és a latin közötti eltérések pontosan olyan mértékűek és jellegűek, mint a lengyel antitrinitárius más művei esetében, és ily módon őt tekinti a szerzőnek.

A logoszról írott harmadik fejezet is az egyszerű apostoli tudományra rátelepedett skolasztikus okoskodások elutasítása mellett érvel. A sokféle felfogás tarkaságának illusztrálásával argumentál amellett, hogy fölösleges arról vitatkozni, hogy miképpen beszélnek erről a szent szövegek a Máriától született Krisztus előtt. A fejezet célja tehát a Krisztus preegzisztenciáját tagadó elképzelés előkészítése, s átvezetésként is felfogható egy olyan hosszabb idézet, Servet Restitutio Christianismi]ebő\, amely szerint csupán anticipációként lehet beszélni az ember Krisztusról Máriától való születése előtt. A szöveg nagyobb része önálló megfogalmazású, s mivel mondandója egészen szoros érintkezésben van Biandrata 1565 novemberében írott híres levelével, a leglogikusabb őt tekinteni szerzőnek. Korábbi kiadásáról, illetőleg latin vagy lengyel megfelelőjéről nincsenek információink.

Ezeket a gondolatokat megtaláljuk a negyedik fejezet elején is, majd egy hitvallás következik, amelynek az Atyáról, a Fiúról és a Szentiélekről írott részeihez egy-egy ellentétel és egy argumentum is csatlakozik. (Csupán a harmadik esetben hiányzik az ilyen argumentum.) Hasonló szerkezetű és rokon szöveg Dávid Ferenc Rövid magyarázat című műve harmadik fejezetének címe, jóllehet az itt olvasható magyar hitvallásnak a pontos megfelelő-22