Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről. Gyulafehérvár 1568 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 2. (Kolozsvár, 2002)

Bevezető

BEVEZETŐ A De falsa et vera unius Dei paths, ßlii et spihtus sancti cognitione címet viselő nyomtatvány az unitarizmus történetének legjelentősebb kiadványai közé tartozik. Ezzel alighanem már a 16—17. századi emberek is tisztában vol­tak. Az unitáriusok hívei és ellenfelei egyaránt ezt vették kezükbe, ha arról akartak tájékozódni, hogy hogyan jelent meg, és mit hirdetett Erdélyben és Lengyelországban az egy Istent vakok csoportosulása vagy egyháza. Witten­­bergtől Groeningenig folyamatosan citálták különböző helyeit az unitáriusok elleni egyetemi disputációkban. Forrása volt azoknak a műveknek is, amelyek tárgyilagosabb szemlélettel nyúltak az unitarizmus vagy a szocinianizmus törté­netéhez, s természetesen használták azok a 17—18. századi erdélyi vagy lengyel­­országi szerzők is, akik történeti vagy dogmatikatörténeti érvekkel is igazolni akarták közösségeik létjogosultságát. E széleskörű használatot bizonyára a szokadanul magas példányszám is elősegítette, hiszen egészen rendhagyó módon 28 ma is meglévő példányt tudtak regisztrálni a nagy európai és amerikai könyvtárak szakemberei. (Az erdélyi unitáriusok kiadványai közül ehhez hasonló „népszerűségre” csak Enyedi György Dxplicationese. tett szert, ám a nagy európai és tengerentúli könyvtárakban mai napig fellelhető Explicationes-példányok zöme az 1670-es második — hollandiai — kiadásból maradt ránk.) Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy ennek az igen jelentős kötet­nek a legfontosabb könyvészeti kérdéseit már rég megoldotta a szakiroda­­lom. Éppen az ellenkezője igaz: a kötet az egyik legrejtélyesebb régi magyaror­szági nyomtatvány, amelynek szerzőiről, megjelenésének körülményeiről és hátteréről szinte semmit sem tudunk. A kiadványt körülvevő homálynak több oka is van. Első helyen a Kelet-Közép-Európában formálódó szent­háromságtagadó csoportosulások elsődleges forrásainak pusztulását kell megemlítenünk, aló. századi kéziratos és levelezésanyag szinte teljes meg­semmisülését, a nyomda történetére és működésére vonatkozó dokumen­tumok eltűnését. De legalább ekkora szerepe volt a kényszerű rejtőzködés­nek. Aló. századi antitrinitárius törekvésekről szinte teljes képet adó, a meg­előző évtizedek ilyen szellemű munkáiból gazdagon merítő, s szinte szenthá­romságtagadó antológiának is tekinthető mű ugyanis nem közli egyetienegy értekezés szerzőjének a nevét sem, sőt azt sem tudjuk meg, ki állította össze magát a kötetet, hiszen a címlapon is csak az olvasható, hogy a len­gyelországi és erdélyi egyetértő gyülekezetek papjai jelentetik meg. Ugyan­ezek a személyek szerepelnek a közreműködők közül egyedüliként néven nevezett II. János választott királyhoz intézett ajánlás aláírói gyanánt is. Ez természetesen nem valamiféle szerénykedéssel magyarázható, de nem is 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom