Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
48 azoknak összes motívumait. Ha így értjük, akkor Isten jósága magában foglalja Isten igazságosságát és az előbbi föltétele ez utóbbinak. De magában foglalja a jóság Istennek azt a tulajdonságát is, hogy Ő szeretet, amint János első levele IV. r. 16. v. mondja: Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet, aki szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbene. Csak az lehet igazán jó, akiben van szeretet és igazságosság. Mindezek együtt Isten lényének etikai természetű vonásai, amelyek éppen ilyen voltuknál fogva szükségképpen megalapozzák Istennek az emberre vonatkozó etikai kapcsolatait. Kiindulásunk értelmében Isten lélek. Ez a körülmény rendkívül jelentős Isten és az ember egymáshoz való viszonyának közelebbi megértésére nézve. Az ember is lélek, szellem, de nem csak az, hanem egyéb is, test és anyag. Ez utóbbi az, ami az embert Istentől eltávolítja, szellemisége pedig az, ami Istenhez közelebb viszi. Már Empedokles hirdette, hogy vizet vízzel, hasonlót hasonlóval ismerünk meg. A lelket is csak lélekkel, a szellemet pedig csak a szellem segítségével ismerjük meg. Az alap tehát megvan az emberben, amelyen Istenhez való kapcsolatát megszilárdíthatja. Föltétele ennek azonban az, hogy ő maga készítse elé ezt a talajt az Istennel való közeledés számára, hogy legyen benne úrrá a szellem az anyag fölött, mert csak ebben az esetben lesz képes Isten szolgálatába állani. 5. Isten személyes jellege. „ Mikor azt mondjuk, hogy Isten lélek, ezzel megjelöltük az Ő lényegét. Ez az állítás azonban önmagában nem elegendő s azért ki kell egészítenünk azzal, hogy az isteni szellemnek személyes jellege van. Istent úgy gondoljuk, mint öntudatos személyes lényt. Ez az elgondolás lehet nagyon gyarló, nagyon emberi, de nélkülözhetetlen. Isten, aki a mi atyánk, aki szeret minket, aki megadja a mindennapi kenyeret s aki megbocsátja bűneinket, csak olyan formában képzelhető el, mint öntudatos személyes lény. Természetes, hogy az Ő öntudata és az Ő személyisége egészen más, mint a miénk. A mi öntudatunk nem állandó, hanem időnként megszakad még a földi életben is. Isten öntudata öröktől fogva való és mindig lesz szakadatlanul. A mi öntudatunk a világmindenségnek csak kis körét világítja meg. Isten öntudata bevilágít a világ minden rejtekébe, amiről nekünk
