Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
47 Istenre alkalmazható jelző. A szentnek ellentéte a profán. Szent maga az Isten és az, ami tőle származik, Tu sollus sanctus. Jelentése nem írható körül egyébbel. Tehát nem morális, nem jó, nem fenséges, nem tökéletes, nem szép. Mindezekből lehet benne, de mindezeknél több. Szubjektív oldalon hatása a tiszteletben, a félénk, önmagunk távoltartásában nyilvánul meg, másfelől pedig a dicsőítésnek nyitja meg változatos lehetőségét, tehát az alázatos elismerés érzését kelti fel bennünk. A szentség kizárólag Istent illeti meg, mint minden érték hordozóját s igy jelenti az absolut értéket, amellyel szemben minden profán értéknek háttérbe kell szorulnia. A harmadik jelző: a jó. Tulajdonképpen erkölcsi értékjelző, amelyet olyan cselekedetekre alkalmazunk, amelyek az erkölcsi törvénynek megfelelnek. Mig a tökéletes szellem vagy a szent csak Istenre alkalmazható, addig a jó széliében használtaik az erkölcsi becslésnél. Azonban akkor, amikor Istent mondjuk jónak, egészen sajátos értelme van, amely nem alkalmazható az emberi cselekedet erkölcsi megítélésénél. Ezt igazolja Jézus megjegyzése, amikor visszautasítja a jó mester megszólítást a következőképpen: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten“ (Márk, X. 18. és Lk. XVIII. r. 19. v.). Világos ebből, hogy a jó egyebet és többet jelent, ha Istenre alkalmazzuk, mintha csak emberre. Jézus finom megkülönböztetését úgy értelmezhetjük, hogy Istenben a jóság olyan absolut és olyan kizárólagos, hogy kizár mindent magából, ami nem jó. Az Isten jóságával szemben minden emberi jóság csak viszonylagos lehet. A tökéletes szellemben a jóság is más minőségű, mint abban, ami sem nem tökéletes, sem pedig nem szent. Maga a jóság Istennek olyan tulajdonsága, amely rajta kívül utal. Mig a tökéletesség és a szentség a maguk rideg nek mondható fenségében Istennek önmagában álló, semmi másra nem vonatkoztatható tulajdonsága, addig a jóságban Isten úgyszólván kilép önmagából. A jóság következtében Isten az ő tekintetét az ember és a világ felé fordítja. Jónak lenni annyit jelent, mint jót cselekedni. Jót cselekedni pedig csak valakivel lehet. Az isteni jóság az, ami az embert Istenhez köti, vele való viszonyát megalapozza. Ha a jóságot ebben az értelemben vesszük, akkor Jézusnak amaz álláspontja, amikor a jó megszólítást elhárítja magától s egyedül az Istent mondja jónak, azt jelenti, hogy egyedül az Isten jósága tökéletes és csalhatatlan, amely nem tévedhet soha az emberek cselekedeteinek megítélésében, mert ismeri
