Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
42 Minden kijelentés Isten egy megnyilatkozása, de nem maga a teljes Isten. Isten kijelentheti magát számtalanszor. A theologiai metafizika szerint az Ige (kijelentés) maga az Isten. Az Ige megvalósult, testet öltött Jézusban, tehát Jézus is lényegileg maga az Isten, de létezési módja emberi, legalábbis az volt, amíg itt e földön működött. Azután ismét istenivé lett. íme, Jézus kettős, úgynevezett isteni és emberi természete. Lehet-e Istenember? Felölthet-e Isten emberi formát? Ha igen, akkor a keresztény istenfogalom nemsokban különbözik a görög mithologia istenhitétől. A keresztény Isten, amely Jézus tanítása szerint tisztán szellemiség, teljesen kizárja ezt a lehetőséget. Maga a kijelentés két tényezőn nyugszik: az isteni és az emberi tényezőn. Ez a kettő azonban sohasem lehet egy. Isten kijelentette magát, Jézus őt megértette és ezt a megértést tolmácsolta embertársaival. Azáltal, hogy Isten magát kijelentette Jézusnak, még nem lett emberré és mert Jézus őt megértette, ő sem lett Istenné. A szellemi közösség, amely Isten és az ember között fennáll, sohasem teszi kétségessé, hogy vannak határok, amelyek az isteni és az emberi között fennállanak. Ha nem volnának, ez valóban Isten elhumanizálása lenne, ami ellen éppen azok küzdenek leghevesebben, akik a háromság elméletének alapján állanak. A Szentírásból is próbálnak alátámasztást nyerni a dogmára nézve, amikor például Jézus azt mondta magáról, hogy „én és az Atya egyek vagyunk“. Aki azonban ezt a kifejezést úgy érti, hogy Jézus Isten valóságos fiának tartotta volna magát, az teljesen félreérti őt, egész tanítását s az evangélium szellemét. Jézusnak ez a kifejezése, mint még sok más, nem az ontológiai, hanem az értékek világába tartozik s értelme abban van, ami által ő meg akarta éreztetni azt a legmélyebb érzelmi viszonyt, amely őt Istenhez kötötte, lelkét áthatotta. Távolról sem azt az értelmet akarta adni ennek a kifejezésnek, amelyet az írástudók korlátoltsága és megbotránkozása talált benne s amely metafizikai viszonyt állapít meg közötte és az Isten között. Bőhm Károly azt mondja, hogy azt az intim érzelmi viszonyt, amelyben Jézus állott Istenhez, semmiképpen sem lehet ontológiaivá tenni. Valamint Jézusnak ezt a metaforáját, úgy minden ehhez más hasonló tételét is keresztény szempontból mellékesnek és a lényeg elrejtőjének találjuk (lásd: Bőhm Károly az Értékelés Fenomenológiája 1912. 33. old.). Az Atya és Fiú mellé elég korán hozzákerült harmadiknak a Szentlélek. Istennek reánkható, bennünk működő,
