Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
41 azt állítja, hogy a trinitárius dogma az emanácios elméletekkel és a neoplatonikus gondolatokkal szemben volt hivatva megvédeni a keresztény tanítás egységét. Bizonyos, hogy valami szükség hozta létre, a Jézus tanításain alapuló kereszténység azonban nem. Dávid Ferenc említett művében megjegyzi, hogy Jézus világrajövetele előtt sehol sincs szó a háromságról. Krisztus és az apostolok idejében is ismeretlen ez, noha János evangélista és Pál életében már láttatnak vala néminemű szikrák ebben a tekintetben. A háromság Dávid Ferenc felfogása szerint nem is háromság, hanem négység, mert ha Isten lényegében egy és személyében három, akkor az egy isteni lényeg és a három isteni személy együtt négyes istenséget alkotnak. Az Isten lényegében egy. Dávid Ferenc szándékosan tartózkodik attól, hogy Istent személynek nevezze, éppen azt rója fel hibául, hogy beszélnek Isten lényegéről és személyéről, amit ő Szentirás-ellenesnek tart (v. ö. Zoltán Sándor: Dávid Ferenc hittani felfogása a Rövid Magyarázat alapján, 5. oldal, kézirat). A módszer, ahogyan a dogmát megalkották, azt mutatja, hogy elsősorban a filozófiai spekuláció szülötte. Tévedés az, hogy az antitrinitárizmus az előtt a kikerülhetetlen dilemma előtt áll, hogy vagy a kijelentést kell megtagadnia, vagy az Isten egységét. A kijelentést nem kell megtagadnia, mert a kijelentés nem Isten, Isten egységét sem kell megtagadnia, mert Isten nem egyenlő a kijelentéssel. A szentháromság metafizikai elméletének a feladata nem más, minthogy a szentháromság személyeinek összefüggését, viszonyát, különállását, mellé- vagy alárendeltségét magyarázza meg valami módon. A lényeg (substancia) egy, de ez három személyben, három létezési módban áll fenn. Az évszázados vita különösen akörül forog, hogy Isten Krisztussal egylényegű-e, vagy csak hasonló, öröktől fogva van e, vagy időben teremtetett. A scholasztikus filozófia bámulatos szellemi munkát tesz bele ezeknek a kérdéseknek a taglalásába, állandóan igyekezvén legyőzni azokat a nehézségeket, amelyekbe a szentháromság elmélete mindegyre beleakadt. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy micsoda lelki rugók hajthatták az embereket arra. hogy a kérdésnek sokféle elágazását a végtelenségig boncolgassák. A kérdés ugyanis mai szemmel nézve, nagyon egyszerű. Van Isten. Erről az Istenről nem tudnánk semmit, ha ki nem nyilatkoztatná magát, ha ki nem nyilatkoztatná nekünk azt, hogy valóban van. Isten tehát kijelenti magát. Már most az a kérdés merül fel, hogy Isten és az ő kijelentése egy és ugyanazon dolog-e, vagy sem.
