Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
23 viszony új tartalommal telik meg. Ő nemcsak Isten távolságát és félelmetes hatalmát érzi, hanem Isten közelségét is. Az evangélium szelleme szerint Isten nemcsak fölöttünk, hanem mellettünk, illetve bennünk is van. A vallás története és lélektana arról tesz bizonyságot, hogy az emberek nemcsak féltek Istentől, hanem egyúttal mindig vonzódtak is hozzá. Ez a két ellentétes érzés klasszikusan jut kifejezésre Jézus imájában: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben". Az első (Mi Atyánk) Isten közelségét, a második távolságát jelzi. Az igazi keresztény gondolat ezt az ellentétet egyesíti és kiegyenlíti. Jézus felfogása ezt tükrözi vissza. Ő közelebb hozta Istent az emberhez, mint ez bármely más vallásban megtalálbató, anélkül azonban, hogy az Isten és ember között fennálló különbséget egy pillanatra is szem elől tévesztette volna. Tiszta tudatában van annak, hogy milyen a viszony Isten és ember között. Ő az, aki tulajdonképpen felfedezte Istent az emberiség számára. Ez az ő prófétai hivatásának leglényegesebb mozzanata. c) Hit és vallás. „A hit Isten ajándéka“. Isten hat az ember világára s ez a hatás a hit objektivitásának kiinduló pontja. Akiben ez a hatás, a hit öntudatossá lesz, az valóban meg van ajándékozva. A hit Istenből kiinduló, Istentől ajándékozott valóság, melyet az egyes a maga lelki tehetsége szerint dolgoz fel. Maga ez a feldolgozás az, amit vallásnak nevezünk. A hitet nevezhetjük vallásos apriorinak, mely nemcsak megelőzi, hanem lehetségessé teszi azt, hogy a vallás létrejöhessen. A hit területén csak megszorított értelemben beszélhetünk „megismerésről“, mert a megismerés emberi aktus, ami kizárólag a tudat szubjektív munkájából fakad. A hit isteni kezdeményezés, amely az emberi oldalon Isten létezésének tudomásulvételét jelenti, amelyen felépülhet a vallás világa. A hit megszületése megindítója a vallásos lélek azon sokoldalú munkájának, mely Isten ajándékának az életben való felhasználására irányul, a vallásos életnek sokféle megnyilatkozása útján. A hit épúgy alapja és föltétele a vallásos tapasztalásnak, mint ahogyan mindennemű tapasztalásnak megvannak a maga aprion föltételei, azon feltevések, amelyek alapján a tapasztalat egyáltalában lehetséges. Kant a tapasztalat előfeltételeit a kategóriákban találta, melyek a tapasztalatot mintegy megelőzik és lehetővé teszik. A hit is egy ilyen, a vallásos tapasztalást megelőző kategória. Schleiermacher ezt a tényt a következőképpen fejezi ki: nem először szerzem meg az ismeretet Istenről s azután hiszek, hanem a hit alap
