Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)

a maga számára nem követelte, hanem mindent az ő meny­­nyei Atyjának szánt, azt vitatta és azt tanította, hogy min­den az ő tulajdona. Sokkal kevésbbé teheti ezt most, mikor a mennyben van, míg őt a menny befogadja „egészen min­denek helyreállításának idejéig“, s itt nyomatékkai és nyil­­tan meg van mondva: egészen mindenek helyreállításának idejéig; tehát nem mintha most, mikor a mennyben van, gondoskodnék mindenről, helyreállítana mindent, munkálna s több efféle. Mert igaz volt az: „nem adom az én dicsősé­gemet másnak", mielőtt Krisztus megszületett, és igaz lesz ezután is, miután megszületett, a földön járt s az égbe is fölment. Akik tehát, a szentírás igaz értelmének ellenére, ezeket Krisztusnak tulajdonítják, csorbát ejtenek az Atya­­isten dicsőségén, mely egyedül az ő tulajdona. Az meg egé­szen az Atyaisten tiszteletének és dicsőségének mond ellen, hogy most a mennyben Krisztus uralkodik, mivel neki semmi helyettesre szüksége nincsen, ő elég mindenben, min­den körülmények között, ő amaz egy Isten, akitől mindenek vannak. És ez nem is járulhat semmiben hozzá Krisztus dicsőségének növeléséhez, sőt inkább kisebbíti azt. Mert Krisztus abban dicsőül meg, hogy az ő tanítvá­nyai vagyunk, sok gyümölcsöt termünk, és az ő mennyei Atyja megdicsőittetik, nem mintha azt hinnők és vallanók, hogy ő most mennyben uralkodik, az egyháznak minden szükséges dolgot megad, őt segítségül hívjuk, és hozzá folyamodunk támogatás kéréssel, mert mindezek egyedül az Atyaisten tulajdonai s embereknek soha ezeket nem tulajdonították úgy, mintha az ő mindig és örökké tartó tu­lajdonaik lennének, hanem csak úgy, mint amiket Isten csak időlegesen és a tőle megállapított módon jelöl ki szá­mukra. Az Isten kettősségét vezetjük be, mikor azt állít­juk, hogy Krisztus most mennyben uralkodik, az egyház minden szükséges dolgairól gondoskodik, javakat ád a tőle kérőknek, fölvilágosít, életre kelt, bűnöket megbocsát, megigazít és több efféle. Mert nincs mennyben Isten, aki uralkodik, az egyház minden szükséges dolgáról gondos­kodik és javakat ád a kérőknek, csak amaz egyetlenegy Isten, mennynek és földnek teremtője, Izrael Istene, Krisz­tusnak Atyja. Minthogy pedig Krisztus nem Izrael Istene, ha mégis ugyanazon dolgokat végzi, amik csak amaz 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom