Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)

egyetlen isten sajátjai, hogyan lehet tagadni, hogy Krisztus nem ugyanaz vagy tőle különböző Isten? Ugyanaz nem lehet, mert az Atya nem a Fiú s a Fiú nem az Atya. Következik tehát, hogy más. De ha Krisztus más, még pedig Isten, hogyan lehet, hogy ne két Isten vagy istenek kettőssége legyen?

Itt nincs helye annak a feleletnek, hogy a bálványok és nem Krisztus kizárásáról van szó, mert amint abban a mondásban: „halljad Izrael, a te urad Istened egy“ Krisztus kizárásával azt értjük, hogy csak az egyedül való Atyaisten amaz egy Isten, úgy ezekben a mondásokban: ,,a te uradat Istenedet imádd, és csak egyedül őneki szolgálj“, majd meg: „én vagyok az Úristen, dicsőségemet másnak nem adom“, Krisztus kizárásával, csak az egyetlen Atyaistent kell értenünk. Mert ha nem ezt tesszük, két olyan istenünk lesz, akiket Egyiptomból hozunk ki, őket segítségül kell hívnunk s nekik a teremtés, megtartás és igazgatás dicsőségét kell tulajdonítanunk, ahelyett, hogy ellenkezőleg, kitartanánk azon Isten mellett, ki egyetlenegy és aki azt mondja: „rajtam kívül nincs más, és egyedül vagyok, senki kívülem.' Hát nem Isten kettősségét hozzuk eképpen be?

Inkább a kérdés megkerülését, mint feleletet látok abban, ha így okoskodunk: ha azt valljuk, hogy a most mennyben levő Krisztus Isten, abból még nem következik, hogy Krisztus és az Atya két Isten, mert sok lényt hivatala természeténél fogva neveztek Istennek s amellett Izrael egy Istene megmaradt a maga csorbítatlanságában, mert Krisztus a maga munkáját bevégezte s a mennybe menvén, várja, hogy az Atya neki alája vesse minden ellenségeit. Már pedig aki vár, arról bizonyára nem mondható, hogy hivatalában jár el.

A csurgót a forrással valójában és szabály szerint egyenlővé tenni csakugyan nem lehet és nem is szabad. Csakhogy ez a hasonlat nem győz meg arról, hogy Krisztus és az Atya nem két egyenlő Isten, ha egyformán cselekszenek, megtartanak és munkálnak. A különbség és eltérés ugyanis nem a javakban van, amiket adnak és juttatnak, hanem a módban és személyekben, mert a Fiú az Atyá-42