Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
belső, külső, vagy lesti életről. Azok azonban egyedül az Atya istentől függnek, aminthogy meg is van mondva: benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ezenkívül amit mondanak, az nem vág ide. Mert a szőlőtő, a hajtások, a magvető és földmíves, mind az Atya, és amint Krisztus él az Atyában, úgy mi is élünk a Krisztusban. B. Gy. II. tétele. Jézus Krisztust, ki férfi magva nélkül, szentlélektől fogantatott, mindig minden bűn nélkül élt, megszentelés, papi méltóság és elküldetés címén éppúgy Istennek lehet és kell nevezni, mint az Urat és Isten dicsőségéből, ki természeténél fogva egyedüli Isten és úr, Krisztusnak ez a dicsőítése semmit le nem vonhat, főkép mivel az apostolok ezt a Krisztust mindenütt Ürnak, néha még Istennek is nevezik. Az Istennek ama kettősségétől pedig, amitől némelyek tartanak, annál kevésbbé kell félni, mert a csurgót a forrással egyenlővé senki nem teheti. Hogyha az úr dicsőítő címét Krisztusnak megengedik, ugyan miképpen foszthatták meg őt az Isten díszes jelzőjétől, holott nekünk is éppen úgy egy igaz Urunk, mint egy igaz Istenünk? D. F. Hogy Jézus Krisztus szentlélektől fogantatott, mindig bűn nélkül élt, azt mi is valljuk, valamint azt is, hogy míg küldetésének tisztét viselte, Istennek és Urnák nevezhető és nevezték is azért, mert azt ezután is viselni fogja. Ezen kívül azonban állítjuk, hogy sem mint Istent, sem mint Urat, segítségül hívni nem kell. És nem is következik Krisztustól az Úr nevezetnek való megvonása abból, ha a szentírás igaz értelme szerint kifejtjük, hogyan és mikor mondták és mondják őt Urnák meg Istennek, mivelhogy sem öröktől fogva, sem örökre őt Úrnak és Istennek nem mondották. Meg van ugyanis mondva: „A Fiú alája rendeltetik az Atyának, hogy ő, az Atya legyen Isten, minden mindenekben"'. Csorba esik tehát Isten dicsőségén és az Atyaisten tiszteletén, amikor a hatalmat, az országot, a segítségülhívás szertartását és egyebeket a most mennyben levő Krisztusnak tulajdonítunk. Mert sem amikor Krisztus a földön volt, az Atya azokat Krisztusnak nem tulajdonította, sem Krisztus 40
