Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
a szenteket mind örökre; és Jézus maga a Krisztus ma s az lesz örökké; azonban nem látom be, miképpen lehetne bebizonyítani a szentírásból, hogy ő most a mennyben áldoz, imádkozik, tanít, engesztel, kér és szolgál. Az ezzel ellenkező szentírásbeli helyek s azok kapcsolatai kényszerítenek, hogy ezt állítsam. Máté 26.: „Szegények mindig lesznek veletek, de én nem mindenkor leszek.“ Máté 28.: „Imé, én tiveletek vagyok e világ végezetéig.“ Imé tehát, Krisztus velünk van és nincs velünk. Van tehát valami módja a jelenléteinek és a jelen nem léteinek. Itt az isteni és emberi természetről kiagyalt ama bizonyos koholmánynak nincs helye, hogy Krisztus velünk van az ö tanítása és lelke által. Azt mondja ugyanis: „Az igék, amiket én beszélek, lélek és élet.“ Ha megtartják őket, azzá is lesznek, de ha nem, halállá és ítéletté. Azon kívül nincs velünk, hanem a mennyben van. „Mert szükséges, hogy a mennyek őt befogadják egészen mindenek helyreállításának idejéig.“ így volt Mózes is halála után Józsiiéval, Deut. 31., 23. v. Amiképpen Krisztus nem a maga, hanem Atyja nevében jött e világra, és az ő nevében cselekedett és végzett mindent, azonképpem a többit, ami még hátra van, az Atya általa fogja megcselekedni, amikor eljön az enyhületnek és mindenek helyreállításának ideje. Gondoljuk meg Péter szavait, Csel. 3„ 19., 20., 21. v. E magyarázat igaz voltát a szöveg előző részei bizonyítják. Ez van ugyanis mondva: „Megadatott nekem minden hatalom, tehát tanítsatok és kereszteljetek.“ Hasonlóképpen: „Tanítsátok őket gondoskodásra.“ íme, a szolgálat és tudomány hatalma. S még ez van hozzátéve: „Veletek leszek az idők végezetéig.“ íme, a szolgálat és tanítás jelenvalósága. Mert ha Krisztusnak valami más jelenléte volna velünk, miért kell vala Krisztusnak annyiszor tanítványai fejébe verni, hogy ő kérni fogja Atyját, küldjön nekik szentleiket, egy másik gyámolítót, ki őket megvigasztalja, igazgassa, oktassa és velük legyen örökké? Különben is ha most mennyben a maga egyházát igazgatja s róla gondoskodik, nem állhatnak meg Krisztus szavai. Jánosnál ugyanis a 17. részben ezt mondja: „Én nem vagyok többé a világon, de ezek a világon vannak, és én hozzád megyek, szent Atyám, tartsd meg a te neved által 35
