Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
Istennek fiáról, a Jézus Krisztusról. B. Gy. I. tétele. Mi állhatatosan azt bizonygatjuk, hogy Jézus Krisztus nemcsak azoknak volt hasznára, akik az ő testi megjelenésének idején éltek, és nemcsak azokért emelt szót, hanem a maga egyházát igazgatni fogja mind az idők végezetéig, és azért közben fog járni, mert a megváltás és közbenjárás tiszte elől sehol meg nem hátrálhat. Ezért nyilván valljuk azt is, hogy az a Krisztus ligy űl az Atyának jobbján, hogy mindig gondoskodik s ezután is gondoskodni fog azokról a dolgokról, amik az ő egyháza számára szükségesek. Cselekedni fogja pedig ezt a szentlélek által, amit az Atyától mérték nélkül kapott, hogy azt nekünk mérték szerint osztogassa. Ezért úgy véljük, vissza kell utasítanunk azok véleményét is, akik úgy gondolják, Krisztus úgy ül az Istennek jobbján, hogy az egyházzal semmit nem törődik, hanem ott nyugalomban szunnyadozik; mintha bizony hiába adatott volna meg neki minden hatalom föltámadása után, és azt a hatalmat vagy egyáltalán nem, vagy csak rövid időre kellett volna gyakorolnia és nyilvánítania; vagy mintha hihető volna, hogy magának a fejnek szunnyadozása alatt a tagok virrasszanak. Az ilyen képtelenségre bizonyság nincs sem embernél, sem Istennél. D. F. Én is vallom azt, hogy akik a Jézus Krisztus tanítását és életét követik, azoknak az hasznukra van most is s ezután is, mind az idők végezetéig, amikor ő velük lesz, és hogy ilyen módon igazgat és szót tesz minden övéiért, azt is megengedem; hiszen egyetlen áldozatával tökéletességre vitte III. RÉSZ. B) 34