Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Dr. Kovács Lajos: Az újszövetség mai problémái és az unizárizmus
70 forrásokihoz visszatérni és azokból a történeti Jézus hiteles alakját megalkotni. A legújabb iskola szakít a fennti tétellel. Kimutatja, hogy az evangéliumi hagyomány elejére semmiképpen sem lehet azt az evangélistát helyezni, aki először ragadott tollat, hogy Jézusról írjon. Jézus halála és a legidősebb ismert írott forrás, a Márk evangéliuma között legalább 30—40 év telt el. Az evangéliumok tehát, mielőtt azokat leírták volna, szóbeli hagyomány útján fejlődtek. így az első írott evangélium nem a hagyomány fejlődési folyamatának legelején áll, hanem csupán a fejlődésnek egyik későbbi fokán. A szóbeli hagyomány még az írott evangéliumok megjelenése után is fejlődött, úgy, hogy az első évszázad végén és a második elején még nem lehet a szóbeli hagyományt az írásbeli hagyománytól világosan elválasztani. írott hagyományról a fejlődés végső fokán csak Kr. u. 150 körül beszélhetünk. A hagyomány fejlődési folyamatába a negyedik evangéliumot is bele kell vonni, mert János, evangéliumának legalábbis egyik részében nem más, mint egyszerű tanúja és tanúságtevője annak, hogy az ő korában milyen formában mesélték az emberek egymás között Jézus történetét. A formatörténeti iskola második igen fontos megállapítása, hogy az evangéliumi hagyomány, mint minden szóbeli hagyomány, eredetileg különálló darabokból kellett hogy álljon. A helyrajzi és időrendi összekapcsolás nagyon tág és bizonytalan, mert az összeállítás nem történeti gonddal történt. Azok tehát, akik az evangéliumokat összeállították, nem ját-
