Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Dr. Kovács Lajos: Az újszövetség mai problémái és az unizárizmus
69 désben volt, amikor nem jött rá arra, hogy a szóbeli hagyomány tanulmányozása nem eszköz csupán, hanem a főcél: a szinoptikus kérdés megoldása. Ez iskola alaptétele, hogy a szinoptikus szerzők sokkal inkább kompilátorok és szerkesztők voltak, mint igazi írók, és hogy az elszigetelt egyes anyagok öszszeállítása nem egyéni, hanem kollektív alkotás. Az evangéliumok helyrajzi és időrendi kerete nem hiteles, hanem egy, a kompilátorok által szerkesztett alkotás, mely kizárólag arra szolgált, hogy a különböző részeket vagy történetcsoportokat összekapcsolja. Ebből önként következik, hogy a rendelkezésre álló adatok nem alkalmasak Jézus életének megírására, sőt még arra sem, hogy Jézus emberi személyiségét lélektani elemzéssel felvázolni lehetne. A dialektikai teológia fő exegetája, Bultmann Rudolf Jézusról így ír: „Én azon a véleményen vagyok, hogy mi Jézus életéről és személyiségéről úgyszólván semmit sem tudunk, mert a források eziránt nem érdeklődtek. Nincs az evangéliumokban egyetlen jézusi mondat sem, melynek hitelességét ki lehetne mutatni”*) A formatörténeti iskola szerint a régi evangéliumi kritika abból a feltevésből indult ki, hogy az evangéliumok első írott forrásai bizalomra méltó történeti adatokat tartalmaznak. Ezt a tételt elfogadva alapul, a cél egyszerű és világos volt: ezekhez az első 5 5) Bultmann R.: Jesus. 1926. 12. old. — Ugyanő: Die Erforschung der synoptischen Evangelien. Giessen, 1925. 33. old.