Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Dr. Kovács Lajos: Az újszövetség mai problémái és az unizárizmus
68 nem ember által épített földi, hanem az emberhez jövő eszkatológikus valóság, melyről az egyházban kell bizonyságot tenni az Ige által. Az egyház nem kulturközösség, hanem a kijelentésben hívők öszszessége. A dialektikai teológia alapja a feltámadás. Barth szerint a feltámadás a kijelentés, Jézusnak mint Krisztusnak felfedezése, Isten benne való megjelenése és megisemrése. Az ember és a világ sorsa a Krisztus melletti vagy elleni döntéstől függ. Kereszténység csak ott van, ahol Krisztus a döntő; ahol ő minden mindenekben. — Ez a teológia tehát Isten szuverénítását, az ember semmiségét, de Krisztusban való megmenekülését hirdeti. Amint láthatjuk, ebből a teológiából, mely az utóbbi két évtized óta uralja a református és részben evangélikus teológiai gondolkozást, Jézusnak, az embernek történeti alakja teljesen hiányzik és helyét a Krisztus foglalja el. Az első világháború utáni protestáns teológiai gondolkozást kizárólag a megváltó Isten-ember érdekli. Ennek az új teológiai irányzatnak a hatása az utóbbi évek újszövetségi bibliai kutatásában, különösen pedig az ú. n. formatörténeti iskola célkitűzéseiben és munkájában nagymértékben érezhető. — A formatörténet (Formgeschichte) nevet először Dibelius Márton újszövetségi tudós használta és jelenti azoknak az exegetáknak a munkáját, akik azokat a törvényeket kutatják, melyek szerint az ősgyülekezet az evangéliumi hagyományt formálta. Ennek az iskolának a képviselői azt hangoztatják, hogy a 19. századi evangéliumi kutatás nagy téve-
