Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Dr. Kovács Lajos: Az újszövetség mai problémái és az unizárizmus
64 az Isten országa erkölcstanát prédikálta, aki megalapította a Mennyek országát e földön és aki meghalt azért, hogy munkásságát ezáltal megszentelje, sohasem létezett. Ez a Jézus egy olyan alak, amelyet a racionálizmus teremtett, a liberálizmus táplált és a modern teológia történeti köntösbe öltöztetett”.2) A két irányzat: a 19. századbeli szabadelvű újszövetségi bibliakutatás és azzal szembenálló eszkatológiai iskola még éles harcot folytattak, amikor kirobbant az első világháború, mely életünk minden területén mélyreható változásokat teremtett. A protestáns teológia sem maradt e tekintetben kivétel. Elmondhatjuk, hogy a háború nagy katasztrófája napjaink teológiai érdeklődését radikálisan átformálta. A világháború az optimista világszemléletet nagyrészt megszüntette és az ember fejlődésébe, tökéletesülésébe vetett hitet alapjaiban megrendítette. A Heidegger féle „exisztenciális” filozófia hatása alatt egy új, radikális, teljesen új utakon haladó teológiai irányzat, az ú. n. dialektikai teológia vette kezébe a vezetést. Ez a teológia kíméletlen harcot indít a 19. századbeli liberális teológiai gondolkozás ellen, mely az ember Jézus történeti alakját állította a teológia középpontjába. Ehelyett új teológiai alapként a feltámadott Isten-ember, a Krisztus megváltását hirdeti, akiben a kijelentés megvalósult. A 19. század teológiai gondolkozására utalva és azt a végsőkig kárhoztatva, így ír egy erformátus lelkész az ,,Ut” egyik számában: „A mi hitünkből is, kevés kivétel-2) Schwetizer A.: idézett könyve. 631. old.
