Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén
45 két szóban ráfogunk mutatni. Abból a határtalan szellemi birodalomból, mely a lelkész enciklopédikus tudását igényli, három tárgykört emelünk ki, mint amely ránk nézve életfontosságú feladat az új világ küszöbén és pedig: a prédikációink korszerűsítését, különösen a bibliai ismeretekkel kapcsolatban, egyháztörténelmünk célszerű megírását, amit a lelkészkar közreműködése nélkül el sem képzelünk s magyarságismeretünk tudatos és rendszeres beindítását és művelését. Lássuk ezeket rendre. A Bibliával kapcsolatban a koreszmék által felvetett ótestamentumi kérdést jelen esetben mellőzni kívánom és pedig két szempontból. Először is az erre vonatkozó nézetemet többekkel együtt leszögeztem az „Unitárius Egyház” múlt év decemberi számának hasábjain s ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni s másodszor bizonyos „titoksértéssel” bejelenthetem, hogy ennek az egész kérdéskomplexumnak a tudományos és átfogó megoldása előkészítés alatt áll s épen az ótestamentumi tanszék szaktanára, dr. Kiss Elek által, aki több, mint két évtizedes működése alatt tudatosan munkált ilyen irányban s indította el az egymást követő teológus nemzedékeket. Maradunk tehát a kiinduló pontnál, amely a korszerű prédikálásunk és bibliai ismeretünk szoros összhangbahozására vonatkozik. Mert a kettő között jelenleg feltűnően mély szakadék van. Ha a jelenlegi prédikáció irodalmunkat vagy szónokainkat öntudatosan olvassuk vagy megfigyeljük, kétségtelenül rájövünk arra, hogy a teológián szerzett bibliai ismereteket alig, vagy ritkán használják fel a maguk tudományos szí-
