Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén
46 nézetében, hogy még ma is a bibliai szöveg szószerinti magyarázatának alapján állanak, holott a verbális inspirációt mi régen kiiktattuk a hitvallásunkból. Egészen különös, hogy az a lelkész, aki számos más vonatkozásban lépést tart az idővel, itt valamiképpen lemarad. Elismerjük, hogy sok nehézség áll fönn. A lelkész gyakran találja magát szembe a ,,nép-teológiával”, a nép hitével, melyet nem könnyű megtörni a maga csökönyösségében, azonkívül magyar nyelven nem állanak rendelkezésére a korszerű tudományos forrásművek, s beszéd témáját vagy egész prédikációját kénytelen néha ortodox könyvekből meríteni, de ha a Biblia áhitatkeltő, homiletikai alapanyagot szolgáló, vallás-erkölcsi értékeket nyújtó, hitelvi fogalmak tisztázását célzó rendeltetését vizsgáljuk, unitárius szempontból, nem lehet közöm* bős, hogy — egy képnek, mondásnak vagy gondolatnak milyen kortörténeti, lélektani, társadalmi stb. hátteret festünk. Nem közömbös, hogy mi a lényeg és mi a sallang a felvett részben. Sürgető kérésünk tehát a Biblia fokozottabb tudományos buvárlása legalább is olyan mértékben, amilyen mértékben azt a hívek lelke megbírja. Általában az a megfigyelésünk, hogy híveink nemcsak kedvelik, de szomjuhozzák a Biblia világát s az a lelkész, aki megvonja tőlük ezt a lelki táplálékot, valamint aki nem korszerűsíti a közölt anyagot, hanem a népre bízza a magyarázatot, a szekták terjeszkedésének melegágyát készíti elő. A gyakorlati kivitelezés nem képezi dolgozatunk tárgyát, de hangsúlyozottan rá kell mutatnunk, most