Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Ekárt Andor: Elnöki megnyitó

18

hez írt intését: „Akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten licsőségére műveljetek”. Tehát az egyháznak akkoj van létjogosultsága, ha előnyösen befolyásolja a híwk összességét, a társadalmat, mert istenországa egyúttal tökéletes társadalmat is jelent.

Az egyház e léleknevelő, társadalomjavító munkáját legelsősorban és legnagyobb részben a lelkészek végzik. Mondhatni szinte az egész munka sikere, avagy bukása a lelkészen főiedül meg. A lelkészi élet örök fáklya, amely önmagában elégve mutatja az útat a rábizott lelkeknek. I>e minden élet csak úgy lehet útmutató, ha önmaga is növekedik, ha tágítja láthatárát. Az élet két irányban növekedhetik: Extensive és intensive. Kifelé és befelé. Az első az anyag, a másik a szellem birodalmára utal. Az első: felfelé törés az anyag világában, a második: elmélyülés a lélek, az én titkaiban. Az első meggazdagodás a világi javakban, a második meggazdagodás saját énünkben, korlátlan bírása önmagunknak és Istennek önmagunkban. Ez utóbbi a miénk. Isten erre hívogat minket, amikor elhív egy-egy gyülekezet vezetésére. A lelkipásztor — eszményi elgondolásban — Isten követe a világnak, Isten üzenete a világhoz, exponense Isten életének a világban. Úgy kell itt állania a földön, mint egy világító toronynak a tengeren. Ott áll a világító torony a tengeren. Körülötte a háborgó tenger, s a maga örök hullámverésével, magasracsapó, elsodró habjaival. De hiába a hullámok feltörő lázongása, egymástkergető harca, a habok sodró ereje. Mindezek lenn maradnak. Fenn