Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Kelemen Imre: A mi szerepünk

33

Nem dicsekedésből, csupán a felolvasott igék magunkra való alkalmazásának igazolására mondottam el mindezeket, hogy a hívőnek az ő hitében lelki megnyugvást, a kétkedőnek pedig bizonyságot adjak.

Unitárius Testvéreim! Ezt a só és világosság szerepét betöltő hitfelfogást örököltük mi, mint felbecsülhetetlen értéket, de egyben, mint súlyos kötelezettséget és felelősséget is, mely az ige ezen szavaiban foglaltatik benne: „Ha a só megizetlenedik, mivel sózatik meg? Nem jó azután semmire, hanem, hogy kivettessék és megtapodtassék mindenektől. A gyertyát sem azért gyújtsák, hogy véka alá rejtsék, hanem, hogy gyertyatartóba tegyék és fényljék mindeneknek, akik a házban vannak.” Az igének ez az igazsága komoly figyelmeztetés minden unitárius számára mely hangosan hirdeti, hogy csak addig képviselünk értéket, amíg eredeti megbízatásunkat betöltjük. A só ha megízetlenül a csekély értéket képviselő homokkal lesz egyenlő, a véka alá rejtett világosság mellett árokba zuhanhat az ember. így Dávid Ferenc öröksége is keveset érne, ha az megízetlenednék, ha csak kevesek életének válik megízesítőjévé, ha az a fény véka alá rejtetődnék, vagy csak keveseket igazítana el az élet tekervényes országútján. Életízt adó, értéket képviselő só, eligazító, a haladás útját megvilágító fény kell, hogy legyen az uni- 1 árizmus, mint régen, amit az unitárizmusnak mi kell, hogy megadjunk ma inkább, mint valaha. Ez a sok tekintetben sokak számára ízetlenné vált élet vágyik az után, ami az életet megízesítené, s a ma sötét világában, mikor, mintha az Űristen lámpását