Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
kedés alkalmával... A szabadság s a jó reménység azonban nem sokáig tartott, az apológiát nem követte egyhamar más nyomtatott könyv, mert a Habsburg hatalomnak vas keze nemcsak hogy nem engedett meg ilyen fejlődésre irányuló munkát, hanem a nem katolikusok kiirtására törekvő tevékenységei között egyik legelső gondja az volt, hogy az unitárizmust semmisítse meg. Az Appologiával kapcsolatban megemlítjük, hogy ez a mű is, ha nem is olyan mértékben, mint az Enyedi Explicatioja, de mégis megkapta a maga Géléi Katona Istvánját Demeter Márton, károlyfehérvári nagy prépost személyében, aki A szent háromságnak, azaz az atyának, fiúnak és szentléleknek, három valóságos isteni személyeknek egy igaz, örök és egyenlő istenségéről való ... egyedül üdvösséges hitü, vallása és tudománya cimü, s Kivárt 1732-ben megjelent munkájával lépett fel az unitáriusok ellen. A Demeter Márton müve ugyan nem egyenesen a Apollogia ellen Íródott, hanem minden unitárius irat ellen. A cáfolatában beszél Dávid Ferencről is, de sokat foglalkozik az Enyedi érveivel s gyakran rátér az Apollogiára. A Demeter Márton cáfoló müve úgy keletkezett, amint a szerző előszavában elmondja, hogy az 1709-ik1 esztendejében háborúság miatt kibujdosván Moldovába és Magyarországba, a bujdosók között volt nehány unitárius is. Az unitáriusok a magyarok kívánságára összeállították a vallástételüket. Minden bizonnyal ezek az unitáriusok Szentiványi Bartók János tordai rektor és Szaniszló Zsigmonddal voltak. A vallástételt Szaniszló Zsigmond Károlyi Sándor hitvesének Barkóczy Krisztinának ajánlottaíés ezt A.-rákosi Székely Sándor s Varga Dénes szerint a tordai iskolában tanították is. Demeter Márton ezen ismeretsége után elhatározta, hogy az unitáriusok ellen, mint hittérítő lép fel s állítása szerint sikerült is neki két lelket a katholikus egyháznak megnyerni (Kik voltak azok?). Sőt egy könyvet, a fönt említettet is készített, amely azonban csak 1732-ben látott napvilágot. Ennek a könyvnek a hangja nem oly durva, mint a Géléi Katona Istváné, látszik rajta a jezsuita befolyásnak hatalma, a 18. század szelleme, amelyet később Mária Terézia igy fejezett ki: „sima kézzel, világi eszközökkel“, de szellemében, lényegében türelmetlen, látszik, hogy megsemmisítő csapást akar mérni az Istenegység híveire, irántuk a keresztényi szeretetnek még csak egy parányi szikrája sincsen. 1 V. ö. Kanyaró i. ni. 244 1. Uzoni i. ni. I. 394, 395 1. — 79 —
