Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig

Mü Keresztény lélekkel és gyenge tudományai felruháztatott emberek vagyunk, valamit münékünk a Szent írásnak világos sza­vaiból, vagy azzal egygyező józan elmélkedésből, vagy Apostoli Credóból a Keresztény Atyafiak helyesen s világoson meg-bizonyit­­hatnak, elhinni minyájan készek vagyunk: de a’hoz tenni (azaz Szent Íráshoz vagy a Credóhoz) vagy abban elvenni, s azt más szókkal s másképpen magyarázni mü nem bátorkodunk. Hiszszük a Boldogságos Szűz Máriától született Ur Jézus Krisztust az Istennek egy szülött Fiának lenni, mü Megváltónknak, üdvezitőnknek, meg hóltnak, igazolásunkért feltámadtnak lenni; kit az Atya Isten minek utánna az Evangéliomot e földön hirdette, csudatételekkel és Szent Vérével megerősítette volna, halottaiból fel-támasztott, az egekbe felvitt, jobbjára ültetett, minden teremtett állatokat lábai alá vetett, az Ítéletet kezébe adta, hogy el-vegye ő tölle ki ki jutalmát, annak a mint cselekedett a testben, jót vagy gonoszt. Hiszszük és valljuk, hogy jóllehet az Ur Jézus Krisztus, az Atya Istennek egy szülött és tulajdon Fia; mindazon által ollyan Fiú aki természetben ember a ki Szűz Máriától és az ő magvából szüle­tett, a ki testében nevekedett, lelkében erősödött, éhezett, szomju­­hozott, sirt, megfáradod, lelkében szomorkodott az ő Attyának sok­szoros ügyeiben könyörgött, és sirva esedezett, megfeszitetett, és eltemettetett. De ollyan Ember, a’ki Szent Lélektől fogantatott, bűnt soha nem cselekedett, az Atyától meg-szenteltetett, Szent-Lélekkel mindenek felett az ő Istenétől felkenettetett, Isten s emberek között közben járóvá tétetett, halottaiból az Atyától fel-támasztatott, az egekben fel-vitetett, az Istennek jobbjára ültettetett, minden Fejede­lemségek, Méltóságok, Erősségek, Uralkodások feliben felmagasz­­taltatott, és minden név felett, mely neveztetik, nem csak az élet­ben, hanem a következendőben-is, a mint Sz. Pál Ap. bizonyittya az Ephes. I. v. 20, 21. H'szszük, hogy ezen ember Iesus Krisztus volt az Istentől a Szent Atyáknak régen igértetett Messiás, az Aszszony állatnak magva, ki megtörte a Kígyónak fejét, ki a Dávidnak ágyékából származott, ki világ fundamentuminak fel-vetése előtt eleve tudatott, az utolsó időben ki-jelentetett, az időnek teljes voltában e világra az Istentől ki-küldetett, a Törvénynek alája vettetett, ki írünket bűnös embereket a Törvénynek átkától, és az ördögtől meg Szaba­dított, vérével bűneinkből megmosogatott, a lelki Evangéliom vilá­gosságára hozott az üdvességnek útjában állatott, és ő jött Istentől minékünk szentség, igazság és váltság. Hisszük és valljuk, hogy jóllehet ezen ember Jézus Krisztus Szabad akarattya Szerént életet minnyájunkért le-tőtte azt mindaz­­által, fel-is vette az Atyának parancsolattyából: mert az Atya Isten őtet halottaiból föltámasztotta, és mind Fiát megdicsőitette; — 81 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom