Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig

amint megtecik Galat. I. v. 1., Eph. I. v. 17., Coloff 1. v. 20., Act. 2. v. 32., Ismét. 13. v. 15. Hogy pedig a Krisztus maga tá­masztotta volna fel magát, a Szent Írás sehol nem tanittya; a józan elmélkedéssel is ellenkezik. Mivel pedig ezen ember Jesus Kristus az ő Szent Attyának minden parancsolattyát megcselekedte, kedvét betöltötte, akarattyát az Isten akarattyának alája vetette. Math. 26. v. 39. mindenekben az ő szent Attyával egyet értett és; ugyan egy volt. Ezért az lsten-is ötét fel-magasztalta, ajándékozott néki oly nevet mely mindenek felett vagyon, hogy a Jézusnak nevére minden térdek meg-hajollyanak a Mennyeieknek, földieknek, és a föld alatt valóknak, és megvallya minden nyelv, hogy Ura Jesus Kristus az Atya Istennek dicsőségére a mint Szent Pál bizonyitlya. Philip. 2. v. 9. Adott az Isten néki mennyen földön tellyes hatalmat; adott tudományt, bölcseséget: adott minden Ítéletet a Fiúnak. Magán kívül mindeneket lábai alá vetett. I. Cor. 15. v. 26. A bűnnek bocsá­­nattyát az üdvességnek sáfárlását az ő kezébe bizta; úgy hogy senki külömben az Atyához nem mehet, senki örök életet, üdves­séget külömben nem nyerhet, hanem a Kristus Jesus által. Joan. 14. v. 6. Mindezek a Máriától születtetett, megfeszittetett Názáretbéli Ember Jézus Kristus tulajdonítanak, őt ollyannak, a ki személy, a ki capax subjectuma ezeknek bévétetője vólt; Ezt mü Jésusunknak, Kristusunknak, Isten Fiának, Személynek, üdvezitőnknek lenni hisz­­szük és valljuk, tudgyuk: ez pedig nem örök Isten; mert az örök Isten Senkitől fel nem magasztaltathatik: a mindenek felett-való Istennek, Senkitől semmi némi ajándékoztathatik: Hatalom, tudo­mány nem adathatik: Mástól minden lábai alá nem vettethethetik. Mindezeket a Kristusban láttuk: Más Kristust pedig ezen kivül nem tudunk se soha a Szent írásban nem olvasunk. Ily nagy és dicsőséges okokra nézve, azokért mü-is ezen fel­­magasztaltatott Ember Ur Jézus Kristust a kit az Atya meg-szentelt, meg-dicsőitett, Isteni hatalommal, névvel, méltósággal, megajándé­kozott; kit az Istennek minden Angyali imádnak. Hebr. I. Kinek nevére mennyeieknek, földieknek, föld-alatt-valóknak minden térdek meg-hajolnak; Mü is nem csak hisszük s valljuk mü egy Urunk­nak, megváltónknak, közben-járónknak, üdvezitőnknek, Isten Fiának és Istennek lenni; hanem ennek fellette Isteni tisztelettel tisztellyük, szentséges imádással imádgyuk, nyomoruságinkban segétségül híjuk, bűneinket néki meg-vallyuk; üdvességünket tőle várjuk, lelkeinket kezébe ajánlyuk, úgy mindazáltal, hogy mind ezek az Atya Isten dicsőségére szolgáljanak. Philip. 2. v. 11. Mind ezekből akár ki-is által-láthattya, hogy mü Unitáriusok Kristus tagadók nem vagyunk, hanem inkább az Igaz Kristusnak vallói: Senki semmit a Szent-Írásból és az Apostoli Credóból ollyat elé nem hozhat, a mit nem hiszünk; a mint mind ezekből világoson — 82 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom