Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
A mint már a kiindulási pont mutatja, az unitáriusok ellen a támadásoknak éppen elég nagy sokaságával kellett szembe szállania. Lássuk, hogy a nemes gondolkozásu föur hogyan felel meg a sok felől jövő támadásra. Az elöljáró beszédben újból, részletesebben elmondja a mű létrejöttének, szükséges voltának okát. Az unitárius könyveket nem adhatják ki, ellenben számtalan más munkával rossz hirét költik az unitáriusoknak. Némelyek, a hazán kívül ariánusoknak, itt pedig istenteleneknek, krisztustagadóknak stb. nevezik. Mi is meg kell mondjuk a saját véleményünket, még pedig a következő okokból: 1. „hogy midőn vallásunk szerént való minden mondásunkat, a mi hitünknek minden ágazatait s szentirásban szórólszóra kitétetettnek látod, mint ahogy meg is látod, bédugattatik azoknak szájok, akik az unitáriusoknak vallását kárhoztatják, és egyebeket attól annyira irtóztatnak. 2. Meglátod azt is, hogy valamit az unitáriusok értelme tart és vall, semint abban képtelen dolognak ember nem tarthat, úgy mint amely nem egyezne az istenes és józan értelemmel. 3. Az unitáriusoknak minden értelmek, minden tudományok hathatósak arra, hogy az embereknek elméjét az Istennek szeretetére és szerétéiből való félelmére felinditsák. 4. Meglátod, hogy valahányszor Istennek velünk közölt dolgairól beszélgetünk, kiváltképpen mindenütt a szentirás szavaival élünk és azzal bizonyítunk.“ A könyv első része azt igyekszik igazolni, hogy az unitáriusok nemcsak a józan értelmet és okosságot, hanem az azzal egyező szentirást tartják a vallás alapjának. Amint a mű cime mutatja, mindenütt védekezik az unitárizmusra szórt vádakkal szemben. A második részben pedig azt mutatja meg, hogy az Atya, fiú és a szent lélek ellen, a hogy a Bibliában meg van Írva, nem tanítanak. Ellenben nyíltan megvallják, hogy a mostani, a többi keresztények által hirdetett Szentháromságot nem hiszik és nem is tanítják. Indoklása, gondolatmenete a régi nyomokon halad, a Biblia szavaival és a józan ész segítségével védi álláspontját. A következő részben azt bizonyítja be, hogy az unitáriusok nem krisztustagadók, hanem éppen ők azok, a kik a Krisztusról a helyes hitet fölállították. Ebben a fejezetben a Kristologiáról teljes képet ad. Előadja Krisztus prófétai, papi, királyi méltóságát s ezen kérdések között a válságtant, a predestinatioról való nézeteit, a Krisztus halálának] és feltámadásának jelentőségét, az áldozat jelentőségét s mindazokat a szent- 77 -
