Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
mint igaz bíró az örök élet koronáját adja meg nekik. A hitetleneket és az istenteleneket megbünteti s végezetre az örök veszedelemre veti. A szentlélekröl azt mondja, hogy az a megigért erő, melynek segítségével az apostolok és egyéb akkori hivek nemcsak megszenteltettek, hanem csudákat és jegyeket tesznek vala. Mostan pedig a hivek az igazságra vezéreltetnek, megszenteltetnek, könyörgésünkben és erőtlenségünkben segittetnek, háborúságban vígasztaltatnak és a teljes válságnak napján elpecsételtetnek. Eddig még mind az Istenről, a Krisztusról és Szentlélekröl volt szó, most következik az, hogy ez az ismeret mit kíván tőlünk? „Hitetés az igazságban való szentséges életet“. Ebben tehát már az erkölcsi kérdés alapjaihoz jutottunk. Az erkölcstani részben beszél felebarátainkról való szeretetröl, az emberi társadalom egyes rétegeiről való magatartásunkról, a családtagok kötelességeiről. Ezek után szól az úrvacsoráról és a keresztségröl s ezeket nem mint kegyelmi jegyeket tekinti, hanem a keresztséget, mint a keresztény vallásba tartozandóság bizonyítékát és zálogát, az úrvacsorát pedig, mind Krisztusra, érettünk való szenvedéseire való visszaemlékezést és a követésére való elkötelezettséget. A bűnre vonatkozólag a következő felelet vet világosságot a káté álláspontjára: „A vétket meg kell vallani és azt szívből megbánván és siratván, minden halogatás nélkül abból ki kell térni és többé mind attól és mind egyéb bűnöktől magát teljes tehetsége szerint megóvni, sőt nagyobb félelemmel és rettegéssel a feddhetetlen életre igyekezni, tudván azt, hogy aki bűnből való kitérése után ismét vétkezik, gonoszbul lészen az ő utolsó állapota.“ Végül a feltámadásról való kérdéssel zárul a káté, amely az előzőktől semmiben sem különbözők, csupán a megfogalmazásban. Koncz Boldizsár egyike a legkiválóbb püspökeinknek s kátéjában is mutatkozik az ő kiválósága. Azonban a kátén nem nyilatkozhatott meg az ő képességének teljessége, mert hiszen a cenzúra s más hasonló körülmények, valamint az unitáriusok ellen kifejlődött kedvezőtlen légkör nagy meggondolásra késztette. Az ő munkássága azonban sokkal szerencsésebb volt, mint az Árkosi Benedeké. Müve az unitárius egyháznak nemcsak hogy hozzájárult a szellemi kifejlődéséhez, hanem hosszú időn keresztül egyik szimbolikus könyve is lett. A 17. század vége felé jelent meg kézírásban Dimény Pálnak- 75
