Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A lengyel unitáriusok hitvallása
hatalmat mennyen és földön adott, mint végnélküli országló királyunkat és urunkat isteni tisztelettel imádjuk és segítségül hívjuk, ő tőle várjuk üdvösségünket, mint Élőknek és halottaknak Ítélő túrájától; mert az Atya nem Ítél senkit, hanem a teljes ítéletet adta a Fiának, hogy mindenek tiszteljék a Fiút, miképpen tisztelik az Atyát, aki azt elküldötte. Hisszük a szentleiket, mely Istentől és szent Fiától származik a magasságbeli Isten erejének és a mi vigasztalónknak lenni, melynek is indításából könyörgünk és ereje által újonnan születtünk. Mely is Istentől egy szülött Fiának mérték nélkül adattatván, nékünk is ő általa, mint ajándéka és a mi örökségünknek záloga adatik, hogy mi bennünk minden jó munkát végbe vigyen és minket minden igazságra vezéreljen. Hisszük a Szt. Ekklézsiát, vagy a szent egyházat, minden Isten választottinak vagy híveinek gyülekezetinek lenni, melynek feje a Jézus Krisztus, ami idvezitönk és urunk. Ezen ekklézsiának lévén egyetlen egy regulája a szent apostoloknak tudománya, igazgatója, az Istennek a beszéde, vezérlője a szentlélek, minden igaz keresztények tartoznak ezen szent gyülekezetbe magukat béplántálni és ebben végig megmaradni. Hisszük a Királyokat, Fejedelmeket, tisztviselőket az Istentől lenni és ezért minden buzgósággal tartozunk Istennek könyörögni, ő érettük ; úgy mint Isten szolgáiért tartozunk nékik engedelmeskedni; még pedig, mert azért viselnek fegyvert, hogy az ártatlanokat oltalmazzák és az engedetleneket megbüntessék. Melyért is tartozunk ezeket megbecsülni, az adót megadni, nemcsak büntetéstől való félelem okáért, hanem a lelkiismeretért is, mely engedelmességből egy keresztény ember is magát ki nem vonhatja, követvén mi urunk Jézus Krisztusnak példáját; mert maga is az adót megfizette, világi törvények kiszolgáltatásába magát nem elegyítette, földi Uraságon nem kapott, sőt itt is, a földön is minden fegyvere az Isten beszéde volt. Keresztelvén mi Atyának, Fiúnak és szent léleknek nevében, hisszük a vízzel való keresztséget olyan külső és látható jelnek lenni, mely által kiábrázoltatik, hogy az Istennek ereje mi bennünk munkálkodja a léleknek megújulását és a mi festi kívánságainknak megöldöklé.ét a Jézus Krisztusban, mert a keresztség által a Krisztus tudományára és az anyaszentegyház tagjai közé béavattatván, a mi bűneinkről tanúbizonyságot teszünk és életünknek szentségére való kötelességet jelentjük. Hisszük az Urnák szent vacsoráját a Jézus Krisztus haláláról való olyan emlékeztető jelnek lenni, hogy valaki abban akar részesülni a híveknek gyülekezetében keresztényi hit, atyafiui szeretet, maga megpróbálása által járuljon az Urnák asztalához, hálákat adván azokért a sok jókért, melyek szereztettek mi nekünk az Ur — 57 —
