Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A lengyel unitáriusok hitvallása
Krisztusnak halála által és igy vévén a szent kenyeret és a hálaadásnak poharát, emlékezzünk a Krisztus testével és vérével való közösülésünkre, egyszersmind az Atyafiakkal való közösülésről tévén tanúbizonyságot. Lévén az Egész emberi nemzet bűnös és büntetésié méltó, hisszük már a mü megigazulásunkat, de nem a Mózes törvényeinek cselekedeteiből, nem is a mi tulajdon cselekedeteinkből, hanem éppen csak az Istennek, aki mindeneket akar üdveziteni; ingyen való kegyelméből, a Jézus Krisztusban lett váltságunk és ő benne való hitünknek általa, mely hitünk az Isten irgalmassága által nekünk igazságra tulajdonitatik, hogy az által a Jézus Krisztusban bűneinknek bocsánatját és következőképpen az örök életet megnyerjük; mert a Krisztus urunk mi érettünk és a mi bűneinkért kinos halált szenvedett és engesztelő áldozat lett, nékünk pedig példát hagyott, hogy az ő nyomdokait követnők a szentségben, szeretetben és békességestürésben és egyéb jóságos cselekedetekben, melyek különösen a keresztfán szenvedett jóságos cselekedetekben tündökölnek. Valakik azért akarnak bünökbocsánatját nyerni és a menyországnak részesei lenni, megcselekedett bűneikből valósággal ki kell térni és az igaz hitből származandó s penitenciához illendő gyümölcsöt kell teremni; mert a hit cselekedetek nélkül megholt. Melyhez képest engedelmeskednünk kell az Isten parancsolatinak, melyek nem nehezek, melyeknek summája Istenünknek és felebarátunknak illendőképen való szeretet; mert az hit szeretet által munkálkodik. Ügyekeznünk kell annakokáért, hogy mireánk nézve haszontalan ne legyen az Istennek üdvözítő kegyelme, mely minden embereknek fel-tetszett és tanítja, hogy meg-ragadván a hitetlenséget és e világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljenek e jelenvaló világban, várván ama boldog reménységet, és amaz Egy Istennek és ama Meg-tartónknak dicsőséges megjelenését, ki adta ő magát mü érettünk, hogy ineg-váltana minket minden hamisságról és tisztittana magának kiváltképpen való népet, jó tselekedetekre igyekezöt. Hisszük és valljuk mind az igazaknak mind az hamisaknak feltámadásukat, mikor eljő Krisztus Urunk az Égből az Atya és maga ditsöségébena szent Angyalokkal egyetemben, hogy megítélje az élőket és holtakat, kik minyájan királyi széke előtt megjelennek, és akkor meg-fizet kinek kinek tselekedete szerént vettetvén az Istentelenek és a gonoszok örökkévaló gyötrelemre, az örökké tartó tűzben, mely készíttetett az ördögnek és az ő Angyalinak. A jók pedig és az igazak le vetkezvén az halandóságot és felöltözvén a ditsöült testet úgy vitettetnek bé a nékiek, a Jézus Krisztus által készíttetett, helyben, holott az Atya Istennek országát lattyák, olyanokká tétettetvén mint az Istennek Angyali ki mondhatatlan örömnek és örökkévaló boldogságnak részesei lesznek Krisztus Urunkkal. Ámen! — 58 —
