Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
Az unitárius név és álláspont
gároz. Istenről való ismereteink teljességét az evangélium szilárd alapjairól nézzük s onnan alkotjuk meg magunknak a róla való felfogásunkat. Az unitáriusnak az Istenről alkotott kép a legfontosabb. Mások a történelem folyamán megrettentek ettől a kérdéstől, azt mondották egyszerűen, hogy ez titok s nem kell bolygatni. Hát természetes, hogy az Istenség kérdése mindig titok volt és ütök is fog maradni. De ha megközelíthetetlen titok, miért kellett a fiúnak s a szentiéleknek istenségét kitalálni? Miért volt akkor szabad a niceai és más zsinatokon azokról vitatkozni, határozni ? Miért kellett a reformáció alkalmával a középkori egyháznak annyi tantételét megbolygatni? Azért, mert az irás azt mondja, hogy a lélek mindent megvizsgál, még az Isten mélységeit is. Az unitárius reformáció, a reformációnak ez a legradikálisabb ága, mindent vizsgálat alá vett éppen a reformáció alapelve: a szentirás tekintélye szempontjából. Dávid Ferenc vívódásait, küzdelmeit, lelke nagy aggodalmait s folyton fejlődő javításait csak abban az esetben érthetjük meg, hogyha a bibliához mérjük a reformációt. Kálvin például a biblia egységét minden körülmények között megingathatlannak tudta s az volt a meggyőződése, hogy tanai csakugyan a szentiráson alapulnak, még pedig nemcsak a szentirásnak egyes helyein, hanem a teljesen egybehangzó szentiráson. Már Servét Mihály felismerte a biblia egyes iratai közötti ellentéteket, felismerte a reformáció bibliából nem igazolható tanait s ezeket a megállapításokat Dávid Ferenc még tovább fejtegette s ámbár távol állott a mai kor bibliai kritikájának eredményeitől, de megérezte a szentirás lelkét s nem Pál apostolnál állott meg, hanem az evangéliumoknál. Ugyanezt az utat futották meg más antitrinitárius gondolkozók is. Ezzel két nagyon fontos eredményt értek el. Egyik az, hogy Istenről való felfogásokkal közelebb jutottak Jézus felfogásához, mint azok, akik a Pál levelei alapjáról szemlélték a kereszténység épületét s ezzel a vallásos szemléletre egy derűs, bizakodó fényt derítettek, a sötét, komor teológiai felfogással szemben, amely az egész emberiségben romlottságot és erkölcsi tehetetlenséget lát. Az evangéliumi álláspontról sokkal könnyebb egy erkölcsi világrendet megalkotni, mint a Pál apostoléról, amely föltétlenül vallásos nézet és Pál a legnagyobb apostol, de azért mégis igazat kell adnunk a H. G. Wells megjegyzésének, hogy elrontotta a kereszténységet. Jézus felfogása, élete, munkássága mindenkor a föltétien bizalom, napsúgaras opti-7
