Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Az unitárius név és álláspont

mizmus utján haladott. Egyetlen vonás sincsen az ő fönséges életutján, amelyből az ellenkezőre lehetne következteti. A másik lényeges szempont az, hogy hitünk forrását, zsinórmértékét: a bibliát is vizsgálatnak vetették alá s ezáltal a szabadság, a szabadkutatás szelleme nyivánult meg a bibliával szemben is. Ezzel a biblia elveszítette az úgynevezett tabu szerepét, de megnyerte igaz értékét és jelentőségét, s a bibliából ma, a reformáció után négyszáz évvel, nem külső parancsot, érthetetlen és értelmetlen dogmás tételeket olvasunk ki, hanem vallást, lelket és életet. Ma már nem akadunk fenn a biblia kozmológiáján, ellentmondásain, történeti tévedésein sem. A biblia a vallásnak a könyve. Benne eljutok a vallásosság legmagasabb csúcsára és innen szemlélem az Istent s ebből látom, hogy a legnagyobb tanúbizonyság az unitárizmus mellett a szentirás.

Jézus Isten fogalma a legtisztább egység. El sem lehet másképpen képzelni, mert Jézus is nemzetének fia volt s a zsidó felfogásnak az az egyik legnagyobb értéke, hogy az Isten egység tanát az emberiség számára megalkotta.

A reformáció óta sok minden véletlen jött közbe, amely a szentháromságnak hagyományos tanát meglehetősen megingatta a gondolkozó elmék előtt. Ezek a véletlen szellemi irányzatok és a csaknem minden népnél fellépő rácionálizmus áramlata. Ezek a mozgalmak azonban nemcsak az unitárizmust, hanem általában az egész kereszténységet befolyásolták s ha valami jót tettek is az emberi haladás szempontjából, ma egyik iránnyal sem tudjuk magunkat azonosítani. A vallás belső lényegébe egyik irányzat sem tudott behatolni s ha az emberi szellem történetében egy egy állomást jelentettek is, ma már sokkalta túl vagyunk ezeken az állomásokon. Ma már odajutottunk, hogy a vallást nem tekintjük csak hagyománynak, nem tekintjük a lélek egyik vagy másik alkatrészével elérhetőnek, hanem a vallás a lélek teljességéből fakad. Régebben az unitáriusok az értelemre a kelletnél is többet adtak (a Rakowi káté is), ma már ismerjük azt a tényt, hogy ezen a téren az érzelemnek nagyobb és döntő szerepe van. Azonban nézetünk szerint kiegyensúlyozott életei csak az tud teremteni, ha az értelem, érzelem és akarat összhangban áll vallásosságunkban. Ezen az alapon áll elő a vallásos élmény, az az irrácionális, a mely az embert a teremtővel a menyei atyával elválaszthatatlanul összekapcsolja.

8