Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról
88 gosságával nem egyeznék meg, hogy az ártatlanul kiontott vér a bűnösök bűnei büntetésének váltságául szolgáljon. S igy a Jézus halálának, illetőleg főpapi tisztének sem tulajdoníthatunk nagyobb befolyást, mint a minővel az erkölcsi példaadásnak bírnia kell minden nemes keblű emberre. A Jézus halála különben is csak életével összekötve nyeri meg valódi jelentőségét; nem egyéb az, mint megkoronázása a legnemesebb életnek s nem a kiállott szenvedések, nem az ő vérének hullása, a mi minket meg kell, hogy ragadjon, hanem az a lelki erő, az az önmagán való győzelem, melyet Jézus a keresztfán is tanúsított. Az ő halála, igaz, hogy áldozat: a szeretet és igazság áldozata; de ez áldozatnak mi csak akkor veszszük hasznát, ha az ő szeretetét és igazságát is a, magunkévá teszszük. A Jézus királyi hivatalát illetőleg végre abba a szellemi uralkodásba helyezhetjük, a melyet ő a keresztények felett a keresztény egyházban gyakorol, ő lévén ennek feje, útmutatója, példaadója, szóval szellemi vezére. A kik Jézusnak nagyságát, isteni küldetését nem tudták másként bébizonyítani, azok nagy súlyt fektettek arra is, hogy ő csudákat tett. Való, hogy az evangéliumban csudás események vannak elbeszélve Jézusról, melyek között legszámosabbak a betegek gyógyítása. Lehet, hogy a szent irók ez események leírásával nem akartak egyebet kimutatni, mint azt, hogy Jézus a segélyre mindig készen volt. Annyi bizonyos, hogy ő maga gyakran visszautasította azokat, a kik tőle csudát kértek és vártak. „E gonosz és parázna nemzetiség jelt kíván, de nem adatik.“ így kiált fel Máté 12, 89-ben. Aztán a csuda, ha szinte lehetséges volna is, csak azokra gyakorolhat befolyást, a kik annak szemmel látó tanúi; másokra nem. Kétezer év története és saját szivünk jobb természete hatalmasabb érvek Jézus nagysága és isteni küldetése mellett, mint azok a tettek, melyeket kortársai csudáknak kereszteltek. A legnagyobb csuda maga Jézus, nagyszerű, egyedül Istennek és Istenben élő szeretetével; a legnagyobb csuda az ő egyénisége azzal a nemes, jóindulatú emberbaráti szívvel, melyhez hasonlót még nem ismerünk.
