Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról
83 dotta, hogy: „Elronthatja az Istennek templomát és harmadnapra ismét megépítheti azt.“ Máté 26, 61. Hogy a Judás tette mily alávaló volt, nyilván mutatja az, hogy mai napig mindenki iszonyodik a Judás névtől. Lehet azonban, hogy Judást a maga elhatározásában nemesebb indok vezette, mint az az összeg pénz, melyet árulásáért kapott. Judás telve volt a messiási reményekkel; ő hitte, hogy a Jézus lesz a zsidó nép megszabadítására ígért király és szabadító, csak még nem hitte eljöttnek az időt, melyben a zsidó népet felhívja, hogy a római iga lerázására fogjanak fegyvert. E fellépésével tehát kényszeríteni akarta Jézuzt, hogy nyilatkozzék. A midőn aztán reményében megcsalatkozott s látta, hogy mily rosszul számított, tette miatt kétségbe esett, a 30 pénzt a farizeusok lábaihoz dobta s magát felakasztotta. Általában a Jézus helyzetét nem kis mértékben nehezítette a zsidóságnak a Messiásról alkotott fogalma, a kik abban egy Dávidhoz hasonló földi uralkodót s nem lelki királyt kerestek, mert a főpap is, a ki az ő vallatásánál elnökölt, csak akkor szakasztá meg ruháit s akkor mondotta, hogy káromlást szól, midőn Jézus magát a Krisztusnak, az Isten fiának állította lenni, Máté 26, 65., ekkor kiálták az összegyűlt papi fejedelmek: „Méltó a halálra!“ Máté 26, 66. A papi fejedelmeknek az ítélet végrehajtásához a római helytartó segítségét kellett igénybe venni. A helytartó Pontius Pilátus nem találván benne semmi hibát, szabadon akarta bocsátani, de a felingerelt nép megfeszíttetését kívánta, és ő megmosván kezeit, engedett, ezt mondván: „Ártatlan vagyok én ez igaz ember vérétől; ám ti lássátok.“ Máté 27, 24. Jézusnak utolsó szavai a keresztfán ezek valának: „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.“ Luk. 23, 46. A gonoszságnak sikerült tehát elejteni a legigazabb embert is, de a győzelem mégis a Krisztusé lön, az ő vérében megfogamzottak azok az eszmék, melyeknek ő életében és halálában hirdetője volt. Ezek ma is élnek ; él a Krisztus is, bizonyságául annak az igazságnak, a melyet már a Zsoltárok Írója kifejezett, midőn igy szólott: „Nem hagyod az én lelkemet a koporsóban és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Zsolt. 16, 10. 6*
