Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról

84

63. §. Jézus a legmagasabb erkölcsi példánykép.

Ha Jézust összehasonlítjuk mindazon nagyokkal és jelesekkel, a kiknek nevét a történelem megörökítette, el kell ismernünk, hogy ö a maga nemében egyedül áll az emberiség előtt, mint legmagasabb erkölcsi példánykép. Benne teljesedésbe ment mindaz, a mi előtte csak sejtelemképpen élt az emberek keblében és a mire a jobb lelkek megszűnés nélkül törekedtek mindig s törekesznek ma is: t. i. megvalósítni az emberben az Isten képét. Ezért mondja róla a szent irás, hogy ö a láthatatlan Istennek ábrázatja, Kol. 1, 15., kiben az istenségnek minden teljessége lakozik. Kol. 2, 9. Jézus, úgyszólván, a megtestesült erkölcsi jóság volt, telve az Isten és emberek iránti szeretettel, melynek szavai és tettei, élete és halála által kitűnő jelét adta, annyira, hogy ö nem minden alap nélkül mondbatá magáról: „Én és az Atya egy vagyunk.“ Ján. 10, 30. S ámbár ö is ki volt tétetve az élet mindennemű kisértéseinek, a melyek az embert bűnre csábítják, azok között is megőrizte szivének tisztaságát, példát adván ez által nekünk is, hogy az ö nyomdokaiba lépjünk, öt kövessük, a mint Írva is van : „Példát adtam nektek, hogy a miként cselekedtem veletek, akképen cselekedjetek ti is.“ Ján. 13, 15. És ismét : „A ki azt mondja, hogy ö benne lakozik, annak úgy kell járni, a miképpen ö járt.“ 1. Ján. 2, 6.

E szerint tehát Jézus is csak ember volt, de ha lehet e kifejezéssel élni, tökéletes ember, a ki szellemi, főleg pedig erkölcsi tulajdonainál fogva magasan áll minden ember felett. És hogy Jézust kortársai is csak embernek tartották, világos magából a szent írásból : „Avagy nem ez e a József fia.“ Luk. 4, 22. Csakhamar azonban, hogy Jézus a keresztfán elvérzett, s az ő példányszerü élete és halála a tanítványok előtt mind nagyobb fényben tündöklött, elkezdődött az a természetes dicsőítés, melynek vége az ö istenítése