Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról

világos feleleteket. Annyi bizonyos, hogy gyermek és ifjú éveiben neve nem hatott el messzire, mert Nathanael, ki Kanában, Názaréthtől csak 3 órára lakott, nem hallott róla semmit, s nem ismerte őt. Ján. 1, 45, 46. Hihetőleg a természet volt legnagyobb tanító mestere, mely különösen Názareth környékén, a maga festői hegy- és völgycsoportozatával, buja növényzetével, termékeny szántóföldéivel igen alkalmas volt arra, hogy egy fogékony kebelben a vallásos érzést felébreszsze s Istenhez emelje.

Midőn Jézus Keresztelő Jánostól elvált s a pusztába vonult, emlékezet van az ő megkisértetéséről. Máté 4, 1—11. Szép leírása ez annak a küzdelemnek, a melynek minden ember ki van tétetve a pályakezdés válságos pontján. A világi érdek, a hiúság és nagyravágyás ilyenkor mind felébrednek a tettre kész férfikebelben. Boldog, ki a küzdelmet a Jézus eme szavaival állhatja ki: »Eredj el Sátán, mert meg vagyon Írva: A te uradat, Istenedet imádjad és csak ötét szolgáljad.“ Máté 4, 10.

Jézus mint-tanító lépett fel, de az ő tanításainak alapja nem a törvény betűinek magyarázatából állott, mint a farizeusok-é, hanem úgyszólván, tettei által tanított. Erre serkentette tanítványait is, kik 12-ten voltak; névszerint: Péter és András, Jakab és János testvérek, továbbá Filep, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab a Zebediás-fia, Taddeus, Judás, Simon és Iskariotes Judás.

A farizeusokkal legelőbb a szombat megünneplése kérdésében ütközött össze. Máté 12, 2—8. Azután a mosakodásra nézve. Máté 15, 1—20. Végre hozzájárult ehez az, hogy Jézus nem átallotta a bűnösökkel és publikánusokkal is társalogni, a kikkel a farizeusok érintkezni is szégyennek tartották. Máté 9, 10—19.

Mindezek s más hasonló kérdések azonban nem szolgáltattak elégséges okot arra, hogy a farizeusok nyíltan fellépjenek Jézus ellen. Ehez valami olyan okot kellett keresniük, mely által Jézust a római hatalom előtt hozzák gyanúba. Erre volt számítva a farizeusoknak az a kérdése, midőn Jézusnak egy pénzdarabot felmutatva, azt kérdezték tőle: ha vájjon kell-e a császárnak adót fizetni? de Jézus feleletével itt is kikerülte a tőrt és elleneit megszégyenítette. Máté 22, 16—22. Míg végre beléakadtak abba, hogy ő magát a zsidók királyának nevezte. Máté 27, 11. és azt mon-