Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Bevezetés

8

vett észvallás. Ha a vallás csupán az érzelem vagy a kedély világából szívja táplálékát s az értelemnek még azt a jogát is megtiltja, hogy az isteni dolgok körül vizsgálódjék, vagy a cselekedeteket semmibe veszi és elhanyagolja: úgy a vallás nem egyéb ábrándozásnál, rajongásnál, vagy mysticismusnál, melynek legszerencsétlenebb kinövése a vakbuzgóság vagy fanatismus, az emberi léleknek az az eltévelyedése, mely szerint a vakbuzgó ember mindent alárendel vallásos érzelmeinek s az ezekből származó szenvedélyes cselekvésmódnak. Ha végre a vallás csak az akaratot s ennek nyilatkozatát, a cselekedetet tartja szem előtt s a maga egyedüli alapjának: akkor hiányzik belőle az éltető erő, a hit, mely az akaratot folyton éleszsze, tisztítsa és szilárdítsa; néha pedig, midőn a cselekedetekre kelletinél több súlyt fektet, még üres formasággá, szenteskedéssé is törpülhet.

Az igaz vallás tehát az érzelemből származik, de az értelem által tisztul meg s az akarat erejében vagy a cselekedetekben nyilvánul. E három tehetség öszhangzó működése teszi azt áldott egészszé, amint a szent könyv is tanítja:

„Adjad, szerelmes fiam, a te szivedet nekem és a te szemeid az én utaimat szorgalmasan megőrizzék.“ Péld. 23, 26.

»Ez az örökélet, hogy tégedet egyedül ismerjenek igaz Istennek lenni.“ Ján. 17, 3.

»Ha ezeket tudjátok, boldogok lesztek, ha cselekeszitek azokat,“ Ján. 13, 17.

4. §. A vallásos meggyőződés vagy a hit.

A vallásban helye van annak a meggyőződésnek, a mit hitnek neveznek. A vallásos hit azonban nem egy jelentésű a közönséges értelemben vett hittel vagy vélekedéssel, midőn az ember valamit sejt, gyanít, sőt igaznak tart, anélkül, hogy arra kétségbevonhatlan s alapos okai lennének. A vallásos hit kielégítő okokon nyugvó meggyőződés s a tudástól csak annyiban különbözik, hogy a tudás tárgyai tapasztalásunk alá esnek, a hit tárgyai ellenben kívül állanak tapasztalásunk körén. A tudás tehát közetlen ismeret, a hit pedig közített.