Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Bevezetés

9

„A hit az olyan dolgoknak valóságok, amelyeket reméllünk és amely dolgok nem láttatnak, azoknak bizonyos mutatójuk.“ Zsid. 11, 1. így értelmezi Pál apostol a hitet. E szavakban is a hitnek két főjegyét ismerjük fel, 1-ször, hogy az erős meggyőződés, mi által a vélekedéstől és gyanítástói különbözik, 2-szor, hogy a vallásos meggyőződés tárgyai nem láttatnak, azaz nem esnek tapasztalásunk alá.

Egészen különböző dolog tehát hinni valamit és hinni valamiben. Hinni lehet véges dolgokat, megtörtént eseményeket vagy egyes emberek tekintélyén nyugvó állításokat; vallásos hitünk azonban egyedül a véghetetlen Istenben határozódik.

Innen nyilván van a vallásos hit és hitvallás vagy confessio közötti különbség is. A vallásos hit az embernek az a benső kimagyarázhatatlan állapota, mely szerint minden gondolatunk, érzésünk és cselekedetünk Istenre irányul. A hit vallás pedig a vallásos hitnek csak egyes, szakadozott s néha nagyon is halvány és hiányos kifejezése. Ez puszta szavakból, amaz életből és cselekedetekből áll.

5. §. A vallások különfélesége.

Jóllehet a vallásnak minden emberben egy és ugyanaz az alapja, t. i. a vallásos érzelem, mindazáltal annak az egyes népek életmódja, szokása és míveltségi fokához képest különféle formáival találkozunk.

A vallásfejlödés legalsó fokán a pogányság áll, melynek lényege a múlandó teremtmények istenítése, bálványimádás. A pogányságtól ennélfogva a sok Isten imádás elválhatlan. Egyébaránt a pogányságnak is különböző fejlettségi fokai vannak. A legalsó fok a feticismus, ezen portugál szótól fetisso = varázsszer, varázstuskő, az isteninek érzékiekben, többnyire élettelen tárgyakban való tisztelete. A fetisimádő tisztelettel borul le egy darab kö, fa vagy tuskő stb. előtt. A fejlettség magasabb fokán áll a sabeismus vagy égi testek imádása, melyben a nap, hold és csillagok az isteni tisztelet tárgyai. Ide tartoznak a babyloniak,