Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról
69 Az Ábrahám egyéniségéről csak akkor tudunk magunknak helyes fogalmat alkotni, ha azon korba teszszük vissza magunkat, a melyben ő élt. Ábrahám egy nép közepette született, mely a bálványoknak hódolt; ezeknek tiszteletével nőtt fel; minő önmegtagadásra volt tehát szüksége, hogy őseinek s környezetének szokásait levetkezve, nevezetesen pedig azoknak sok istene helyett mintegy önkebléből az egy isten eszméjét kifejtse? Igaz, hogy az Ábrahám Istene a Krisztus istenétől, az erős bosszúálló Ur a szeretet Atyjától még távol áll; de legalább már ki volt jelölve az irány, melyben a hit jövő épületét alkotni kell. És Ábrahám nemcsak az Istenről alkotott magának koránál tisztullabb fogalmat, hanem annak tiszteletét illetőleg is egy nagy lépést tett előre. Nem állíthatni ugyan, hogy Ábrahám teljesen levetkezte volna a bálványimádást, mert az ö családjában is akadunk a képtiszteletnek nyomaira. így például 1. Móz, 31, 19-ben ezt olvassuk: „Lábán pedig elment vala a juhokat nyírni; azonközhen ellopá Rákhel az ő atyjának bálványait;“ mindamellett tény az is, hogy már Ábrahám sejteni kezdi azt az igazságot, hogy az igazi isteni tisztelet nem az üres szertartásokban, hanem az Isten iránti engedelmességben áll. Ezt mutatja 1. Móz. 17, 1, hol eme szavakban van kifejezve az Ábrahám isteni tisztelete: „Járj én előttem szüntelen, és légy állhatatos.“ A zsidó nép pátriárkái között nevezetes szerepe van még Izsáknak és Jákobnak, a honnan a szent írásban gyakran találunk ily kifejezést: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene. Izsákot az önmegadás és csendes türelem, Jákobot az erélyes cselekvésmód jellemzi; a zsidó nép történetében azonban egyik sem foglal el kiválóbb helyet Ábrahámnál. 55. §. Mózes és a törvény. Mózessel egy uj korszaka kezdődik a zsidó nép vallásos életének. Ö az Ábrahám által megtalált s a pátriárkák által ápolt isteneszmét nemcsak tökélyesbítette, az Istent szellemibb, magasztosabb és szentebb lénynek állítván, mint ősei, hanem az Isten eszméjéhez a törvénynek, mint az isteni akaratnak eszméjét kötötte, vagyis az isteni akaratot írott törvényekbe
