A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről

77

ták sok és hosszú szolgaságot állottak ki, Isten a sok ünnep nyugalma által leikökbe akarta vésni, hogy a kemény szolgaságról meg ne feledkezzenek, s hogy szolgáikat túlságos munkával ne gyötörjék. Ennélfogva

II. az ünnepek jóllehet Isten dicsőítésére, de mégis nem az Isten, hanem az emberek hasznára alapittattak. III. Az ünnepek a zsidók vallásának nyilvános bizonyítékaiul s egyszersmind társadalmi kötelékeiül szolgáltak. A népnek ugyanis alkalom kell, mely kötelességeire emlékeztesse, s melyből megértse, hogy a szent közösségek által szorosabban van összefűzve, mint a társadalmi viszony által. Kiknek közös szentségeik vannak, azoknak viszonya és egysége szorosabb; mig ellenkező esetben a vallás és társadalom jogait és törvényeit könnyebben megsértik. IV. A zsidók ünneplései Isten bölcs intézkedése folytán — örvendezéssel és vigsággal voltak összekötve. (3 Móz. 23, 40; 5 Móz. 12: 8, 12; 16, 15), nehogy egy túlságosan komoly és szomorú vallás által ez a gyermekies de makacs jellemű nép elidegenittessék; az örvendezések ugyanis anyira megragadják a köznépet, hogy állhatatosakban ragaszkodik ahoz, kinek ügyét vigság és öröm hatja át. — V. Mivel a zsidók ünnepei és ünneplései Isten jövőbeli jótéteményeit s a mi kötelességinket ábrázolták: mi keresztények örvendezzünk az Urban (Zsolt. 32, 11; 64, 11,97, 12), mind több és nagyobb jót remélve, még a megpróbáltatások és szenvedések között is (Jak. 1, 2; 1 Pét. 4, 13; Róm.

8, 38—39) és embertársainkkal (Róm. 12, 18) való egységünket semmi se rontsa meg.

59. §. Az egész szertartási törvényről pedig általában jegyezzük meg: I., hogy ama szertartásokat Isten nem azért alapította, mintha azoknak puszta gyakorlására valamely szentséget helyezett volna (Zsid. 7, 19;

9, 9), vagy mintha azokban leginkább gyönyörködött volna, kivált ha nincs jelen a lélek és az erkölcsi törvény szem előtt tartása (5 Móz. 10, 16; Zsolt. 50, 8;

A szertartási törvényről megjegyzendő:

I.