A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
Ézsa. 1, 11; Jer. 6, 20; Amós. 5, 22; 1 Sám. 15, 22; Zsolt. 40: 7, 8). 60. §. Hanem II., hogy az akkori körülmények szerint választó fal legyen az izrael és a többi nemzetek közt (Ef. 2, 14) s hogy a nép a bálványozástól ellordittassék, — Isten szabadságában állván azokon bármikor változtatni. 61. §. III. Hogy azokkal, mint kezdő elemekkel (Gál. 4, 3; Kol. 2, 20) a nép foglalkozván, lassan-lassan szokjék hozzá és aztán vezettessék be a tökéletesebb istentiszteleti formába (Zsid. 7, 19; 8, 7); ezért neveztetik a törvény vezérlő mesternek (Gál. 3: 23, 24). Roppant nagy volt már a szertartási szabályok sokasága, melyek a cselekedeteknek még a legcsekélyebb körülményeire is kiterjedtek, és pedig a legszigorúbb fenyegetés és büntetés terhe alatt, avégre, hogy az emberek annál körültekintőbbek legyenek, s ugyanakkor a szolgaság jármát is hordozván (Róm. 8, 15; Gál. 4, 5) égőbb vágygyal reménykedjenek s az eljövendő szabadságot nagyobb hálával fogadják (Csel. 26, 7; 15, 10; Zak. 9: 11, 12), mely czélból a messiási Ígéretek is mind gyakrabban ismétlődtek. 62. §. De IV. a szertartási törvényeknek az újtestámentum mysteriumaira és jótéteményeire való ráalkalmazásánál óvatosoknak kell lennünk, s vigyáznunk, nehogy meggondolatlanul, vagy — pld. mikor valamely parancsolatnak oka előttünk nem eléggé világos — önkényüleg folyamodjunk allegóriái magyarázatokhoz s a szertartások erkölcsi fejtegetéséhez; mert hány értelmezését adhatjuk a Mózesi törvényeknek, ha bármely allegóriát ■— a mely magát valamely szin alatt ajánlja — a törvények valódi oka és lényege gyanánt fogadunk el!? Ennélfogva az ily ráalkalmazásokat, ha néma szentlélek jelezte és fejezte ki azokat, — még ha erkölcsképzésre s megvilágításra szolgálnának is — a törvény valódi értelmezése gyanánt előtérbe tolni nem szabad és nem kell. III. IV. II.
