A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
76 Az ötvenedik év ünnepe. Haszonvétel. A zsidók ünnepeiről még megjegyzendő. 56. §■ Másodszor. Az ötvenedik év vagy jubileumi év volt az, melyet a léviták riadó kürtökkel (jobelim) jeleztek az összegyűlt népnek (3 Móz. 25, 8); ekkor minden dolgok elébbi ép állapotukba mintegy visszahelyeztettek, hogy a zsidó köztársaság jóllétéről gondoskodva legyen. Ez év kezdő részei ünnepélyesek voltak, s a szombat-évekkel közös jogokon kívül ez évnek két sajátossága volt, u. m. a) minden zsidó származású szolgának és szolgálónak a felszabadítása, nehogy az izraelita családok teljesen kiveszszenek, és tudva legyen a család, melyből a Messias születendő vala, kinek születése által a törzsek, családok vagy nemzetségek könyvei eltöröltetnek, b) Minden ingatlan vagy eladott javaknak az első tulajdonoshoz való visszatérése; mert a telektörvény tiltotta a szántóföldeket örökre és úgy adni el, hogy az eladó joga végképen megsemmisüljön; a föld ugyanis Istené volt és a családhoz, nem pedig valamelyik birtokos magán jogi vagyonához tartozott; s ép ez által akarta elérni Isten egyfelől azt, hogy az egyes törzsek a birtokok elvesztése miatt össze ne zavartassanak, hanem maradjon fenn a sors útján történt régi felosztás; akarta továbbá, hogy a nép ne feledje, hogy őt az Isten jósága vezette be ezen föld birtoklásába; akarta végül azt, hogy némelyek idegen földön idegen isteneknek és népeknek szolgálni ne kényszerittessenek. — E két kiváltság által Isten arra is vigyázott, nehogy a gazdagok pénzvágya folytán a köztársaság többsége ama két támasztól u. m. a szabadságtól és vagyoni tehetőségtől megfosztassék s igy maga az állam is elbukjék. 57. §. Jeles előképe volt ez a Krisztusban már megindult evangéliumi jubileumnak, mely által a szolgaságból a szabadságba vitettünk (Gál. 4, 31), s bűneink megbocsáttatván a menyországban még nagyobb szabadságra lettünk elhivatva (Rom. 8, 21), mely szabadságot tehát méltó becsben kell tartanunk (Gál. 5, 13). 58. §. A zsidók ünnepeiről általában még meg kell jegyeznünk a következőket. I, Minthogy az Izraeli-
