A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről

75

kötelességünk Krisztusnak egyetlen engesztelő áldozatát nagyra becsülni, s annak az isteni kegyelemből való nagy erőit hasznunkra fordítani (Zsid. 7: 27, 28; 9: 7, 12, 26, 28; 10: 2, 10).

53. §. A purim vagy a sorsok (sorsvetés) ünnepe a zsidóknak a Hámán (Eszter IX) kezéből történt megszabadulása emlékére, vagy valamely emberi intézmény felavatása vagy felszentelése emlékére (melyről lásd: Ján. 10, 22; 1 Mák. 4, 59).

54. §. Az ünnepekhez hozzá kell csatolnunk két különleges esztendőt, melyek csak nehány év múltán szoktak előfordulni; ezek először: a hetedik vagy szombati év, mely minden hetedik évben tért vissza (2 Móz. 23: 10—11; 5 Móz. 15, 1). Ennek főbb jogai és törvényei voltak: a földművelés-ügyek abbahagyása vagy szünetelése (2 Móz. 23, 10; 3 Móz. 25: 1—8), hogy a föld a túlságos művelés miatt ki ne merüljön; inkább az önkéntes termés legyen mindenkivel közös, b) Az adósságok elengedése, c) A szolgáknak is szabad volt eltávozniok (2 Móz. 21, 2; 5 Móz. 15: 1, 2, 12; 31, 10) a szegények iránti könyörület gyakorlása végett (2 Móz. 23, 11); ez évben ugyanis a szántóföldek műveletlenül maradtak, s a kölcsönt nagyobb kár nélkül megfizetni nem lehetett, — Ezek által Isten a teremtés emlékét akarta fentartani, jelezve, hogy nemcsak az emberek, hanem a szántóföldek is őáltala teremtettek.

55. §. Tanuljunk tehát Istentől s az ő gondviselésétől függni s abban bízni (Mát. 6: 25 —34); ne áldozzunk a hálónak (Habak. 1, 16), mert a szérű és a sajtó nem tart el minket (Hóse. 9, 2); az Isten áldása tesz gazdagokká vagy szegényekké (Péld 10, 22; 1 Sám. 2, 7) s nem az emberi töprengés és aggódás (Zsolt. 107, 1 stb.); ne áhítozzunk a szántóföldek nyereséges jövedelmére s embertársaink folytonos zaklatására; hanem inkáb keressük azt az országot, a hol nem vetünk és nem aratunk, de szűkölködni mégsem fogunk,

Haszonvétel. A purim.

A hetedik év.

Isten czélja. Haszonvétel.