A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Bevezetés

Az egész keresztény hittudomány összege az Unitáriusok szerint.

Bevezetés.

A szent-irásról, mint a hittudomány zsinórmértékéről.

1. §. Az egész világegyetem alkotmánya, ékessége s legbölcsebb törvények szerint megállapított rendje erőteljesen tanítják, hogy Isten, ki a legtökéletesebb valóság, valóban létezik és léteiében megmarad, s hogy ugyanő a teremtő és a megtartó.

2. §. Közelebbről nézve pedig, a saját lételünk öntudata, lelkünk és testünk bámulatra méltó összeköttetése, az emberi testnek csodálatos szervezete, a különféle gyöngeségek és kívánságok mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy Isten önmagától van, mi pedig egészen Istenéi vagyunk és őtőle íiiggünk; elannyira, hogy csodaszámba menne, ha az észszel biró teremtmények között isten-tagadó találtatnék.

3. §. Az embert ugyanis, mint a világegyetem rövid foglalatát vagy kivonatát Isten azért vezette be e világba, hogy az ő műveinek fenségét s ezekben az ő örökkévaló erejét és istenségét szemlélje (Róm. 1, 20), és hogy Isten akaratát teljesítse; a mi nemcsak Isten dicsőségére, hanem kinek-kinek saját hasznára is szolgál. — Cattenb. L. 2; Cap. 19. §. 29 37.

4. §. Es valóban az isteni művek vizsgálásából és a bennünk levő dolgok szemléléséből (Róm. 1, 20—-21), az Istentől belénk oltott ész közvetítésével, sok olyat ismerhetünk meg az Isten természetéről, melyek — he-Isten van; ő a teremtő és a megtartó.

Isten önmagától való, mi pedig Istentől.

Az ember teremtetése czélja.

Isten méltó is a tiszteletre, de akarja is, hogy tiszteljük.