A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről

57

vagy megbocsátólag, ha a megtérő bűnössel kegyelmesen bánik; vagy büntetve a vakmerőket és makacsokat a törvény és az abban őellenök szabott büntetés szerint.

30. §. Az isteni gondviselés elgondolása arra tanit, hogy a dolgok kimenetelét a teremtettség folyamatánál mélyebb kútfőből kell származtatni és nyomozni, — de mindig vigyázva, hogy a másodrendű okok rendetlen mozgalmait Istennek ne tulajdonítsuk. Önmagunkat se adjuk át teljesen a tétlenségnek; terveinket s ügyeinket szerfölött ne helyeseljük, s szándékaink végrehajtásában önmagunknak túlságosan ne kedvezzünk (Jak. 4: 14,15; Luk. 12: 9, 20; v. ö. Zsolt. 2, 4); hanem e két szélsőséget mérsékelje az isteni gondviselés előtt meghajoló lélek (Zsid. 6, 3; 1 Kor. 4, 19; 16, 7; 1 Sám. 3, 18; Zsolt. 39, 9), hogy a szerencse elbizakodottakká ne tegyen, a szerencsétlenség földhöz ne sújtson; mert Isten bölcsebben gondoskodik a mi dolgainkról, mint mi.

ÖTÖDIK FEJEZET.

Istennek az emberekkel kötött szövetségéről.

1. §. Miután Isten nehány századon át — egy-két különleges kijelentést kivéve — csupán a természeti törvények szerint kormányozta az embereket, s miután a világ folytonosan roszabbá és roszabbá sülyedett: jónak látta új törvényeket adni s a törvényadásnak új és kiváló módját indítani be az új szövetség neve alatt, a mi szorosan véve nem egyéb, mint a kölcsönös szeretetre és összhangra nézve többek között létesített nyilvános megegyezés.

2. §. A szerződés vagy kötés természeténél fogva minden szövetségben benne van: a) mindkét félnek kölcsönös és viszonylagos kötelezettsége, és b) az innen mindkét félre nézve származó jog. De minthogy az Istennek az emberekkel kötött szövetsége, mint a mely egy felsőbb lény és alsóbb lények között köttetett, egyen-Mi a szövetség?

A szövetség kellékei.