A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
51 okos teremtményekkel, mint az oktalanokkal; máskép az élvezetre és fájdalomra képesekkel, mint az ezekre képtelenekkel. Ennélfogva a testek, melyeknek Isten a műveletekben segítségül van, szenvedőlegesek; csak mozgatatva mozognak, mint az égetés, eső-esés stb. Az okos teremtmények azonban cselekvőlegesek, mert Isten azoknak akaratára befolyván, előidézi bennök az akarást, az akarás pedig nem szenvedés, c) Az isteni gondviselés gyakorlata nem volt ugyanaz a törvény előtti, a törvény alatti és az evangélium alatti időkben, d) Jóllehet Isten eszközökre nem szorul, mégis gyakran alkalmaz ilyeneket, s a teremtmények erőit az ő tetszése szerinti új eredmények létrehozására indítja. 11. §. IV. Úgy látszik, Istennek nagyobb gondja van az emberekre, mint más állatokra (Mát. 6, 26); emezek ugyanis mind az ember hasznára vannak szánva, az állatokéra pedig a füvek, növények stb., s igy ide alkalmazható ez a tétel: a mely dolog miatt minden egyes dolog olyan, amaz inkább olyan (azaz fölötte áll a többieknek). Az emberek iránti kiváló gondviselésnek legfőbb érvéül szolgál az, hogy alig van teremtett dolog, melyet Isten az ember javára vagy kárára ne szerzett volna. 12. §. A teremtett dolgok az isteni gondviselés alatt állanak, és pedig, vagy a mennyiben egyszerűen léteznek; vagy a menyiben működnek; vagy a menyiben bizonyos végczélokra legbölcsebben igazgattatnak. Ennélfogva az isteni gondviselésnek három faja vagy inkább ténykedése van: a megtartás, a segitségül-jövés és a kormányzás; ámbár a segitségül-jövést némelyek a megtartás czime alá sorozzák, 13. §. A megtartás az Isteni akatnak ama ténykedése, mely eszközli, hogy a dolgok, minden sajátságaikra és tehetségeikre nézve, a maguk állapotában megmaradjanak. Ezt azonban nem úgy kell érteni, mintha a dolgok egyszer megteremtett természeti mivoltának az az állandóság adatott volna, hogy a saját természetük IV. Szabály. Az isteni gondviselés felosztása. Mi a megtartás.
